pirikenagyi

2008-01-04T22:58:00.001+11:00

Hagymás-tepertős pogácsa

nem csak szilveszterre

Hozzávalók:
80 dkg liszt
30 dkg darált tepertő
10 dkg vaj
5 dkg élesztő
1 dl langyos tej
2 kávéskanál cukor
3 és fél teáskanál só, kevés bors
1 tojás
1-2 dl tejföl
3 nagy fej hagyma
liszt a hagyma sütéséhez

Először a hagymát készítjük el: vékony szeletekre vágjuk, lisztbe forgatjuk és forró olajon szép barnára sütjük, hagyjuk kihűlni, majd kisebb darabokra vágjuk.

A tepertőt ledaráljuk, és a vajjal együtt elmorzsoljuk a liszttel. Hozzáadjuk és elkeverjük a sót, borsot, majd a tejben felfuttatott élesztőt, a tojást és a tejfölt. Összedolgozzuk, majd kinyújtjuk. A hagymát rászórjuk, majd feltekerjük mint a rétest, majd meghajtogatjuk. Egy nagy fazekat a tűzhelyen megmelegítünk, és ráborítjuk. 20 percig kelni hagyjuk, majd újra hajtogatjuk és a fazekat újra melegítjük, lefedjük. 3x ismételjük, majd kinyújtjuk jó ujjnyi vastagra, késsel bevágjuk a tetejét szép kockásra, majd kiszaggatjuk. Sütőpapírral bélelt tepsire sorjázzuk, és 220-230 fokon sütjük.

2007-12-24T23:23:00.001+11:00

Boldog karácsonyt!

2007-12-01T20:17:00.000+11:00

Karácsonyi pástétom

Tavaly, amikor már a karácsonyi ünnepi menüt kezdtük fontolgatni, a barátnőm barátnőjétől hallottam a karácsonyi pástétomról. Izgalmasnak tűnt a dolog, mindjárt ki is próbáltam. Pástétomsütőm nem lévén, őzgerincformában sütöttem, de valahogy nem szeretem a süteményes edényeket hússütésre használni.

A családom összes tagja tudja, hogy szakácskönyvnek, konyhai eszköznek mindig örülök, a karácsonyi ünnepek pedig nálunk triplán adnak lehetőséget az ajándékvásárlásra, mert a név- és születésnapom is ezekre a napokra esnek. Bár nem állítottam össze ajándéklistát, de idejekorán tudtára adtam mindenkinek, pástétomsütő nélkül nem ünnep az ünnep. Nem nagyon reménykedtem, mert én már jártam az összes vasedényben, kika-ban, ikeában, de pástétomsütő égen földön nem volt.

A lányom viszont nem ismer lehetetlent, és ő a Kátayba is benézett, és az én legnagyobb örömömre nemcsak pástétomsütő, de egyéb tálalóedénykék is sorakoztak a karácsonyfa alatt.

Arra gondoltam, ha ajándékozhatunk saját készítésű pralinét, otthon eltett marinált citromot, vagy magunk sütötte mézeskalácsot, miért ne adhatnánk pástétomot ajándékba főzni kevésbé szerető barátnőnknek vagy főzni egyáltalán nem tudó agglegény barátunknak?

Hozzávalók:
40 dkg darált marhahús
30 dkg csirke- vagy pecsenye libamáj
15 dkg sárgarépa
1 óriási fej hagyma
8 dkg disznózsír (nem olaj és nem vaj!)
fűszerpaprika
1 üveg száraz, könnyű vörösbor
20 dkg gomba (+1-2 szál szárított erdei gomba)
1 mokkáskanál kakukkfű
1 késhegynyi fahéj
1-2 őrölt borókabogyó
2 késhegynyi frissen őrölt fehérbors
1 ek. mustár
1 késhegynyi porcukor
1 ek. Worcestershire mártás
1 ek. rum
2 tojás
2 dl tejföl
só
bacon a béleléshez

Pörköltalapot készítünk, megfuttatjuk a kockákra vágott hagymát a zsíron, rátesszük a marhahúst. Hozzáadjuka felkarikázott sárgarépát, megsózzuk és addig kavargatjuk, míg a hús színe megváltozik. Megszórjuk a paprikával és azonnal felengedjük 2 dl vörösborral. Fedő alatt, lassú tűznél főzzük, levét borral pótolgatva. Amikor már a hús majdnem kész, a megtisztított kockákra vágott csirkemájjal addig főzzük, míg a máj már nem nyers, de még puha, és az egész úgy fest, mint egy sűrű pörkölt. Hűlni hagyjuk, majd kézi mixerrel pépesre (rusztikusra) daráljuk, semmiképpen ne krémesre. A közben vörösborban megpárolt gombát a már az összemixelt keverékhez adjuk. A fűszerezést mindenki ízlése szerint variálhatja, én legközelebb több borókabogyóval fogom kipróbálni. Ezután már csak a tojásokat kell belekeverni, majd a jól kizsírozott vagy baconnal kibélelt pástétomsütőbe simítani. A tetejét bekenjük tejföllel, és a formát vízzel telt tepsibe állítva – vízfürdőn –, erős tűznél 18o-2oo fokon, jó egy óráig sütjük, addigra a pástétom megszilárdul, és a tejföl megbarnul és megrepedezik a tetején. Ha kihűlt, tálra borítjuk, narancskarikákkal díszítjük.

2007-11-30T17:50:00.000+11:00

Tonhalas tésztasaláta

Hozzávalók:

1 nagy vagy két kis doboz tonhal
25 dkg Barilla mini penne (vagy bármilyen nem síkidomú tészta)
1 dl tejföl
1/2 dl majonéz
1 csomag zsenge újhagyma
1/2 citrom leve

A tésztát jó sós vízben kifőzöm, forró vízzel leöblítem. Összekeverem a tejfölt és a majonézt, felaprítom az újhagymát. A tonhalról leöntöm az olajat, és minden hozzávalót lazán összekeverek. A végén hozzácsavarom egy fél citrom levét, és még egyszer átforgatom.

Kiváló vacsora, de tízóraira vagy uzsonnára is kiváló, feltéve ha nem ügyfelekkel dolgozik az ember.

2007-11-23T02:15:00.000+11:00

... és sütöttem kenyeret is ...

Nagy divat ma otthon kenyeret sütni. Főleg, mióta kitalálták a kenyérsütőgépet, ami gyakorlatilag minden műveletet elvégez helyettünk. Megmelegíti a hozzávalókat, gyúr, dagaszt - mert lássuk be, ez a kenyérsütés sarkalatos pontja - keleszt és sípol, (itt az ideje a finom egészséges magokat belehelyezni) süt és melegen tart, s mindezt még időzíteni is lehet. Ki tudna ellenállni a reggeli friss illatoknak, meleg kenyérnek?

Elárulom, nekem már 1988-ban volt egy Funai típusú kenyérsütő gépem, és szám szerint összesen ötször sütöttem is vele. Volt ugyan hozzá leírás, de ahogy ma is, a silabuszban szereplő recepteket nem lehet szentírásnak venni, internet sem volt, sőt maga a kenyérsütő is meglehetősen elszigetelt jelenségnek számított. Az első kenyér ehetőre sikerült, kissé az olasz karácsonyi süteményre, a panettonere emlékeztetett. Már másodszorra sem tudtam ugyanazt az állagot, sem ugyanazt az ízt reprodukálni, jóllehet még a víz hőmérsékletét is méregettem. Még néhány sikertelen próbálkozás után kenyérsütésem hajdani korszaka ezzel le is zárult, és a kenyérsütőt hidegre tettem.

Hosszú éveken keresztül garázsunk egyik sarkából a másikba vándorolt, megjárta a padlást is, aztán egyszercsak eltűnt. Valaki a családból arra járt, és vagy nagyon útjában volt, vagy már semmi reményt nem fűzött hozzá, hogy még valaha is dolgozni fog, mindenesetre soha többet nem került elő. (A teljes igazsághoz persze hozzá tartozik, hogy jóval később beláttam, nem benne volt a hiba.)

Most viszont - hála az internetnek – a kenyérsütésre kattant háziasszonyoknak számtalan fóruma van, több blog csak kenyérsütéssel foglalkozik, nem beszélve arról, hogy az interneten a sok-sok gép közül ki lehet választani a számunkra legmegfelelőbbet. Na az én esetemben nem ez történt! Bár sok fórumon olvasgattam recepteket, én biztos nem próbáltam volna újra meg, a férjem azonban másképp gondolkodott. Ő átlátta a házi kenyérsütésben rejlő, egészséges életmódra való nevelésünk lehetőségét. Bioliszt, teljes kiőrlés, graham, rozs- és búzavarázs, és lehet bele magokat is tenni, és nem riadt vissza még a házi malom beszerzésének lehetőségétől sem, akkor magunknak őrölhetnénk is, de én mereven ellenálltam. Féltem, hogy a későbbiekben még búzát vagy rozst is kell majd a kertbe telepíteni.

Megvette tehát a gépet, és én hosszas vonakodás után – felkészülve egy újabb kudarcra, elővettem az internetet, és rövid keresés után megtaláltam Margitot, http://gportal.hu/gindex.php?pg=5072039 aki kezdőknek ad hasznos tanácsokat, és egy többszörösen kipróbált „Első kenyér” recepttel is szolgál.

Hozzávalók

60 dkg BL 80-as liszt

2 dl kefír

2 dl víz

1 ek olaj (oliva) vagy 2 dkg margarin

1,5 kk só

1,5 kk cukor

késhegynyi aszkorbinsav (ez nálam kimaradt)

1/4 kocka friss élesztő

Hát…. első kenyérnek isteni volt. Egészen kenyérszerű, jó ropogós héjjal, és bár nem olyan nagyon szép, nem olyan nagyon mutatós, kicsit kajla is, de a miénk.

2007-11-23T00:39:00.000+11:00

Lekváros csülök

Több, hasonló témájú postot olvastam a napokban, amelyek a hús és a gyümölcsök, vagy a hús és az édes fűszerek együtt alkalmazását, párosítását vagy összeférhetetlenségét taglalja. A kérdésben nyilván ki-ki az otthonról hozott szokások szerint foglal állást, azokat akik mereven tagadják, biztos nem sikerült jobb belátásra ízesíteni. Magam részéről nagy barátja vagyok a marhahús meggy- vagy almamártással, a rakott krumpli meggybefőttel összetételeknek, vadak mellé meg egyszerűen elképzelhetetlennek tartom a félbevágott őszibarackot és körtét, és a beléjük töltött áfonyalekvárt.

A lekváros csülök bevallom még az én fantáziámnak is sok volt, nehezen tudtam elképzelni a füstölt húst lekvárral, hova kerül a lekvár, mi lesz mellé a garnírung, egyszóval nagyon kíváncsi voltam. Egyben biztos voltam. Barátaink, akik meghívtak minket, nagy és jó háztartást visznek, ami biztos garanciát jelentett, hogy nem fogunk csalódni.

A vendégség óta jó párszor csináltam, nagy sikert arattam vele, igaz, nem éppen diétázók vagy fogyókúrázók körében népszerűsítettem.

Ha rászánjuk magunkat a lekváros csülök elkészítésére, tervezzünk mindjárt egy bablevest is a következő napokra, vagy hívjunk nagyszámú vendégsereget, mert a csülök amúgy is eléggé laktató, a szilvalekvár pedig éppenséggel nem könnyít rajta.

Hozzávalók:

1 jó nagy csülök (akkor jó, ha jó zsíros)
1 adag (lehet kis üveg, nagy üveg) házi szilvalekvár

A csülköt addig főzzük, hogy a csont könnyen kimozdító legyen, de ne főzzük addig, míg a csont magától kiesik. Tálra emeljük, és óvatosan négyfelé vágjuk. Nem árt ha a főzés után kicsit pihentetjük, könnyebb lesz az irdalás. A csülköket a bőrös felükkel felfelé fordítjuk, majd merőlegesen a rostokra 1 és 1/2 cm-es közökkel bevagdossuk, ne túl mélyre, de legyen hely a lekvárnak. A lékvárt kiskanállal betöltögetjük a hasítékba, nem tragédia ha egy kicsit mellé is megy. 180-200 fokon süssük, ne túl hirtelen, hogy legyen ideje a lekvárnak jól átjárni a rostokat, és a bőr alatti zsír egy része is ki tudjon sülni. Krumplipürével, vagy hajában főtt tepsis krumplival finom. Én még szilvakompótot is szoktam mellé adni, de ez lehet hogy már tényleg sok a jóból.

2007-11-22T04:24:00.000+11:00

Beütött a krach!

2 év aktív használat után teljesen, javíthatatlanul, visszavonhatatlanul bedöglött a fényképezőgépem. Nem is volna ez annyira tragikus, ha nem éppen pár héttel ezelőtti Izraeli utam első napján, a Jeruzsálem by night című program kellős közepén mondott volna csütörtököt. Már elég régóta betegeskedett, a férjem többször felajánlotta egy új beszerzését, de nagyon szerettem ezt a kis gépemet és nagyon bizakodtam, hogy még „pár kockányit” kitart. Nem ezt tette. Az utazás hátralévő élményeiről készült felvételeket végülis baráti segédlettel sikerült megszereznem - barátainkkal egyeztetve az első napon is szinte ugyanazokat fényképeztük - mégis nagyon rossz érzés volt, hogy az annyira vágyott utat nem örökíthettem meg, a fotók nem a sajátjaim.

Egy kép az utolsókból - Jeruzsálem, by night

Másnap a Gecsemáni kertben már nagyon szomorú voltam, és helyi vezetőnk kézenfekvő megoldást talált bajomra. Rábeszélt, hogy vegyek egy egyszeri használatos, filmes gépet - amúgy is éppen ott árultak ilyet, bíztatóan szép sárga csomagolásban - aztán majd ha lesz rá lehetőség, veszek egy rendeset. Nem sokat tekeróriáztam, alku nélkül leszurkoltam az árát, a meglepetés csak a buszban következett. A gépet képező két fél fekete, erősen szappantartóra emlékeztető dobozt fekete szigetelőszalagokkal fogták össze, a csomagoláson beígért vaku természetesen nem működött, bevallom, azt már meg se néztem, van-e benne egyáltalán film. Ennek ellenére a vétel jó bótnak bizonyult, mondhatnám azt is, hogy nagyon megérte az árát, mert utastársaim körében igen nagy sikert aratott.

Miért is a beszámoló? Mert van már új gépem, fényképeztem is vele, de sajnos még nem kerültünk egymással közelebbi barátságba. Fényképeztem lovakat és virágokat, kovácsoltvas kerítést, egy szegedi vendéglő hangulatos belsejét, és fényképeztem a következő postomhoz is, tanuságtételül, hogy sütöttem és főztem is, de a képek nem az igaziak. Remélem nem tart sokáig új gépemet kiismerni, és hamarosan sikerről számolhatok be, addig be kell érni ezekkel.

El nem tudom képzelni, ezt az antikolt hatást hogyan csináltam

2007-11-15T15:40:00.000+11:00

Pisztráng molnárné módra

A múlt hétvégén vásárolt pisztrángok egy ideig a mélyhűtőben pihentek, kivárva, mikor lesz kedvünk megint pisztrángot enni. És kedvünk kerekedett, a kérdés csak az volt, a sok-sok mód közül melyikre volna gusztusunk. Mivel Koszovóban rengeteg pisztrángtelep működik, gyakorlatilag minden étteremben van grillezve, panírozva vagy csak egyszerűen, olajban sütve, ezek a változatok kiestek. Maradt a molnárné módra, amihez vaj, sok citrom és sok petrezselyem szükségeltetik.

A pisztrángokat keresztben mindkét oldalukon 3 helyen bevágtam és beszórtam Kotányi féle halak fűszerrel, és még egy kis citromfűvel. Lisztbe forgattam, a felesleges lisztet leráztam és forró vajban szép pirosasbarnára sütöttem. A visszamaradt vajat kicsit megbarnítottam, belecsavartam két citromot, megkevertem és a halakra öntöttem. Jó sok petrezselyemmel megszórtam.

2007-11-08T22:10:00.000+11:00

Rakott krumpli – hagymával, birsalmával

Ha jól emlékszem, Joanne Harris Francia konyha c. könyvéből csináltam úgy két éve hasonlót, de a recept memorizálása közben Csili rukkolás, körtés krumplipüréje is beugrott. Krumpli és hagyma mellé nagyon jól megy valami savanykás alma, vagy birsalma. A hagyma édességét jól ellensúlyozza a birsalma fanyarsága, a krumpli meg igazán nem zavar bele az ízekbe. Nagyon gyorsan és könnyen elkészíthető a recept otthon - nekem kétszer is ki kellett menjek a kertbe, hogy bekapcsoljam a generátort, a fotózás már csak az elemlámpák fényénél - kicsit romantikusra sikerült.

Hozzávalók

4 közepes krumpli
4 fej hagyma
1-2 birsalma
vaj+olivaolaj

1 kk méz
só
1 tojás
1 pohár tejföl, vagy tejszín
parmezán vagy más – esetleg füstölt sajt

A krumplit héjában főztem meg. A birsalmákat meghámoztam (jól jön a krumplihámozó), vékony szeletekre vágtam és mint a kompótot megfőztem, de nem ízesítettem. (Csak a birsalmát kell megfőzni, más almákat nem!) A hagymákat vékony szeletekre vágtam, és vaj + olivaolajban megpároltam, 1 kávéskanál mézzel kicsit megkaramellizáltam. A krumplit és az almát is hagytam kihűlni, majd kivajazott jénaiba sorjáztam őket, nem kihagyva a hagymát se. A krumplisorra rakosgattam az almaszeleteket, azután egy hagymasor következett, kis tejföllel meglocsoltam. Nem árt egy kis vajolaj utánpótlás sem. Újra krumplisor, és folytattam, amíg el nem fogytak a hozzávalók. A tetejére a maradék tejfölbe kevert tojás-parmezán sajt-keverék került. 180 fokos sütőben szép aranysárgára sütöttem.

Kettőnknek kevés lett!

2007-11-07T09:40:00.000+11:00

Hahó!!!! - Itt vagyok!

Lassan kéthavi szünet után meglehetős nehéz lesz visszazökkenni nemcsak a blogírásba, de a mindennapi főzésbe is. Igen, két hónapja alig főztem, sőt a konyha közelébe is ritkán jutottam. Nehéz őszöm volt otthon - lakásátalakítás, festés, költözés - mi tagadás – elfáradtam. Megváltás volt visszajönni Pristinába.

Persze a visszazökkenést nem tudtam a konyhában kezdeni, mivel a generátorunk mindjárt az érkezésem után elromlott, az áramot szombaton már kora délelőtt lekapcsolták, vizünk is csak reggel volt, épp csak a mosdás-fürdés idejére. Már megtanultuk, ilyenkor nem segít a bosszankodás, legkevésbé a dühöngés, jobb ha kirándulni megy az ember.

Bármennyire hihetetlen, Koszovóban vannak szép és jó helyek, ahova érdemes elmenni. Kedvenc úticélunk a SHAR hegyi Brezovice, amit – legnagyobb örömünkre - a síszezonon kívül nemigen látogatnak, igaz itt a túrázásnak nem nagyon vannak hagyományai. Pedig itt igazán szép környezetben lehet sétálni, gyalogolni, és nem mellékesen jó levegőt szívni – a Pristinában élőknek erre volna a legnagyobb szüksége. Séta előtt, alatt vagy után nem hagyható ki a patak-parti étterem sem, ahol - szerbek lakta falu révén - sertéshúsból készült ételek is kaphatók, de helyben nevelt pisztrángot is sütnek vagy adnak el. Mi az előbbit választottuk, de 4 szép pisztráng is került a csomagtartóba. Csak áram legyen !!

2007-09-08T01:14:00.000+11:00

Legutolsó kommentem úgy tűnik bombaként robbant Maci portá/l/ján – legalábbis a hozzászólók számából ezt a következtetést vontam le – és bár ki sem látszom a sok feladatból – mégsem tehetem meg, hogy autszájderként elmenjek a téma mellett, így fényképezőgépet és billentyűzetet ragadtam, hogy leírjam, milyen

Az én konyhám

Mindig nagy konyháról álmodoztam. Ahogy szép házról és kertről szoktak álmodozni, én úgy álmodoztam egy szép nagy konyháról, amiben mindennek van helye, ahol nem kell eltenni a kenyérszeletelőt, a turmixgépet, és nem kell átrendezni a konyhát, ha éppen pogácsát akarok szaggatni. Az én konyhámban állandóan pakolni kell. Kevés a tároló hely, állandó helyhiánnyal küzdök, és mindig keresek valamit. Ha jól számolom öt- vagy hatszögű? Lehet hogy ötöt is tudok lépni hosszában, de széltében kettőt sem. Igazi egyszemélyes konyha. Pedig nálunk mindenki szeret főzni. A férjem, a fiam és a lányom, magamról nem is beszélve. Amerikai konyhának mondják, merthogy a nappaliból kanyarították ki, és éppen ez az, amire soha nem vágytam. Azt mondják, itt nincs elvágva a háziasszony a család többi tagjától főzés közben, lehet közben tévét nézni, beszélgetni, - és ez mind igaz is - viszont nemcsak a konyhában terjeng a hagyma, bableves, rántás szaga, hanem a nappaliban is.

Igaz, van egy spájzom, de mert a hűtőnek már nem jutott hely a konyhámban, így az is ott szorong a polcok között, megnehezítve a többi hely kihasználását, és a hűtő-takarítást. Mindezek ellenére imádom a konyhámat! Imádom, mert „toszkán” színe van a konyhabútoromnak, mert a fiókok, bár kevés van belőlük, kisujjal ki- és betolhatók, és imádom, mert a kertre és a teraszra néz,

és mert mindig látom, hol alszik a kutyám, aki állandóan összeorrolja a konyhaajtó üvegét.

A tűzhely az ajtó és az ablak mellett van, ez nagyon praktikus nyáron, mert tavasszal kinyitom, ősszel becsukom, télen meg lefagy a derekam, ha csak egy kis résen is szeretném kiengedni a gőzt. Van mindenem, ami egy konyhába kell, csak nem a konyhában. A tányérok, tálak, evőeszközök nagy részét a nappali különböző szekrényeiben tartom, a serpenyőimet nagy odafigyeléssel a spájzban, a lábosokat és fazekakat mindig ugyanoda, vagyis nagyság szerint egymásba kell tegyem, mert menthetetlenül kimaradnának a helyükről. A nappaliban étkezünk, reggel is, a konyhában mindössze egy hokedli van, ha valakinek kedve szottyanna szórakoztatni engem főzés közben, vagy ha egy pillanatra le szeretnék ülni, hogy megkóstoljam a töltött káposztát. Ezek persze nem olyan nagy problémák, megszoktam már, és nem is befolyásolják az én főzőkedvemet, itt is remekül meg tudok főzni akár karácsonyra is, csak szervezés kérdése. De nagyon boldog lennék, ha csak másfélszer ekkora lenne, de ez már csak egy álom marad.

2007-08-27T23:46:00.000+11:00

Padlizsánkrém

Olvastam valahol, hogy „a padlizsánkrém receptje genetikai alapon terjed, az erdélyi rokonságtól”. Ezt az állítást csak megerősíteni tudom, mert én is a férjem anyukájától tanultam. Ő az ő anyukájától, az ő anyukája a déditől és így tovább, és mindezt Erdélyben, Székelyföldön. Lehet, hogy arrafelé az anyatejjel együtt jön a padlizsán (ott vineta) szeretete, és a lányok már kamaszkorukban is profi padlizsánsütők.

Magamról ezt nem mondhatom el, gyerekkoromban én azt sem tudtam eszik-e vagy isszák a padlizsánt, mi több, nem is hallottam róla, igaz, akkortájt nem volt divat sem a padlizsán, sem a brokkoli, sőt még a cukkini sem.

Erdélyben a padlizsánsütés nem afféle culinaritás, hanem mindennapi étek. Ha sütöttek, 2-3 kiló alatt hozzá se fogtak, és akkora tálat tettek az asztalra, hogy azt mi egy hétig sem tudnánk megenni. Ettük reggelire, vacsorára a padlizsánkrémet, finom meleg házi krumplis, vagy kukoricás kenyérre kenve, amiért valahová a falu túlsó végére mentünk kocsival, mert ott sütötték háznál a legfinomabb kenyeret. Mi pirítósra kenve szeretjük, reggelire vagy vacsorára, sültek mellé grillezés alkalmával, de kiválóan megfelel előételnek is.

Hozzávalók:
3 közepes padlizsán
1 közepesnél nagyobb fej hagyma
1 nagy vagy 2 közepes gerezd fokhagyma
fél zöldpaprika (opc.)
1 paradicsom (jó kemény)
2-3-4 evőkanál olivaolaj
só, bors

Nem feltétlenül kell faszénen vagy kerti grillrácson sütni, én ugyanazt a füstös hatást a kerámialapos tűzhelyemen is simán elérem. Kiterítek egy nagy alufóliát, aláfűtök úgy kb. 4-es fokozaton, a gyümölcsöket elrendezem ill. megtámasztom őket egymással, hogy ne nagyon mozgolódjanak. Sülés közben állandóan forgatom őket, hogy minden oldalukon jól megsüljenek, és a füst is jól járja át. Na nem valami tábortűzre gondolok, de fontos, hogy addig süssük, amíg füstölni kezd. Szokott puffogni is, az már jó jel. Nem viszem túlzásba a fakés és favilla használatát sem, szerintem lényegtelen, hogy a kenyérre kenve milyen színárnyalatot vesz a fémkéstől. Tehát hagyjuk kihűlni, mert nehéz vele forrón bánni. Hűlés után először hosszában majd keresztben félbevágom, így kanállal könnyen kikaparható a belseje. Jól összetörjük, ez mehet egy egyenes végű fakanállal. Hozzáadjuk az apróra vágott (nem darált) hagymát, fokhagymát, a szintén apróra vágott paradicsomot, én paprikát is teszek hozzá, sózom, borsozom. Olivaolajjal meglocsolom, jól összekeverem, a legvégén apróra vágott zellerzölddel szórom meg. Zeller helyett jó a petrezselyem is, vagy más zöld fűszernövény, nekem zellerrel a legharmonikusabb. Meglocsolhatjuk pár csepp citromlével is, mindenki a saját ízlése szerint.

2007-08-26T02:43:00.000+11:00

Csirkemell-filé szilvacsatnival és kuszkusszal

Csili fűszeres szilvamártása ihlette szombati ebédemet. Na meg a kíváncsiság, sikerül-e végre olyan kuszkuszt csinálnom, ami megközelíti jó pár évvel ezelőtti egyik gasztronómiai élményem kuszkuszát. Eddigi próbálkozásaim több-kevesebb, (inkább kevesebb) sikerrel jártak. Az elmúlt két hétben variáltam a víz és vaj mennyiségét, hőmérsékletét, még a lábosokat is, szerencsére nincs sok lehetőség, de egyik sem volt az igazi. Az internet segítségét is igénybe véve sok-sok receptet és ismertetést találtam, gondoltam össze is foglalom majd egy posztban kutatásaim eredményét, de persze már megtette más. A megoldást végül Terebessnél http://www.terebess.hu/ találtam meg, ahol az egyik recept a kuszkusz megpirításával kezdődik. Hát ez nekem is eszembe juthatott volna – gondoltam, és mindjárt hozzá is láttam a szám szerint ötödik, és reméltem utolsó kísérletnek. Teljes sikert könyveltem be magamnak, minden szem külön, semmi ragacs, az íze pedig....... van íze!!!! – bár ez nem derül ki a képről. A szilvamártás Csili receptje szerint készült, de én nem paszíroztam és nem mixeltem, így egy jó kis csatni kerekedett belőle. Csirkemellet sütöttem mellé.

A kuszkusz hozzávalói

1 dl kuszkusz
2 dl víz
só
olivaolaj

A kuszkuszt olivaolajon jól megpirítjuk mint a tarhonyát, felöntjük kétszeres mennyiségű vízzel, 1-2 percig lobogtatjuk alatta a vizet, majd lefedjük és elzárjuk alatta a gázt. Saját gőzében pillanatok alatt megpuhul.

2007-08-25T00:10:00.000+11:00

Körte-turmix

http://www.youtube.com/watch?v=CNs0Vt7hisU

Jó szórakozást!

2007-08-16T04:59:00.000+11:00

Lecsós bárány kuszkusszal

Hozzávalók:

Egy bárány negyede, kb 2 kg

2 fej fokhagyma

só, bors

3 db babérlevél jól összetörve

olivaolaj

A báránydarabokat befűszereztem, só, bors, fokhagyma, olivaolaj keverékével. Egy tepsi alját kiolajoztam, elrendeztem benne a húsokat. 25o fokra felmelegített sütőbe tettem, és 1o-15 perc alatt szép pirosra sütöttem, majd átforgattam a húsokat a másik oldalukra, és még 15 percig sütöttem. A húsból kifolyt levet leöntöttem, újból olivát öntöttem alá, megszórtam apróra tört babérlevéllel és beterítettem paradicsomszeletekkel. A húsdarabok mellé negyedelt hagymákat és paparikadarabokat tettem. Fóliával betakartam, a hőt 2oo fokra csökkentettem, és kb. egy óra alatt készre pároltam. Levéve a fóliát, ismét nagy lángra téve pirosra sütöttem.

Fél doboz, 25 dkg kuszkusz

fél liter víz

5 dkg vaj

só

1o-12 szem aszalt sárgabarack kis kockákra vágva

1 csokor petrezselyem

A kuszkuszt (így magyarosan!) hasonlóképpen készítjük mint a rizst. Ajánlatos az eredeti receptet is elolvasni, mert a magyar fordítás szerint, legalábbis azon a csomagon, amit én vettem, ugyannyi vizet ír, mint a kuszkusz, ami igencsak kevésnek bizonyult. De persze ezen könnyen segítettem. S hogy egy kis marokkói ízt is belecserkésszek, tettem bele apróra vágott szárított sárgabarackot is, és egy csokor apróra vágott petrezselymet, ami egyáltalán nem rontotta el.

Birka- vagy báránysütésnél – kihasználva a sütő kapacitását – jól megmosott krumplikat szoktam tenni a sütő aljába, (egyébként ezt szeretem mellé a legjobban) de most végre ki akartam próbálni a kuszkuszt is.

2007-08-09T09:13:00.000+11:00

Svéd tea

Gyakran előfordul nálunk, hogy "észrevétlenül" elfogy a kávé. Bosszankodás helyett ilyenkor inkább svéd teát csinálok, ami nagyon jól helyettesíti a kávét, ha nem is örökre, de átmenetileg mindenképp. Ezt a finom italt évekkel ezelőtt a Litea könyvesboltban ittuk a barátnőmmel és a lányainkkal, ha őszi vagy tavaszi vasárnap délelőtt elszabadultunk otthonról. Ilyenkor bevetettük magunkat nemcsak a könyvek és albumok, hanem a kávék, teák és sütemények világába is. A hely hangulata mindig elvarázsolt minket, amihez a sok finomság is nagyban hozzájárult.

Hozzávalók:
2 dl forró tej
1 teáskanál Twinings Earl Grey tea
(vagy 1 filter)
méz vagy juharszirup (vadmézzel a legjobb)
tejszínhab, kakaó vagy fahéj

A tejet forrásig melegítjük majd leforrázzuk vele a teát. Hagyjuk hosszabb ideig ázni, hogy a Bergamott íze jól kioldódjon és érezhetővé váljék. Csészékbe szűrjük, ízesítjük, tejszínhabot vagy tejhabot nyomunk rá és kakaóval vagy fahéjjal szórjuk meg. Pont úgy, mint egy kávét.

2007-07-18T19:44:00.000+11:00

Gyömbérital

Melegrekordok dőlnek meg nap mint nap, és nem mindenki nyaral! Ezt a legeslegjobban üdítő italt azoknak ajánlom, akik még nem, vagy már nyaraltak, és otthon vagy a munkahelyen kell kibírniuk a dögmeleget. (A recept a Govinda-könyvből való)

Hozzávalók

10 dkg cukor (vagy 12 db édesítő tabl.)
5 db citrom leve
3 dl narancslé
5g vaniliás cukor
5 citromkarika
2kk gyömbér
2 szem szegfűszeg (a szegfűszeg és a kardamom mennyiségét ízlés szerint emelni lehet, én most a 6-6 szemnél tartok)
1 fahéjrud
2 szem kardamon
14 dl szánsavmentes ásványviz
5 dl víz a gyömbérfőzethez

A fél liter vízbe tettem a fűszereket, az édesítő tablettákat, a kicsavart citromok héját és felfőztem, mint a szirupot. A gyömbért a legvégén kevertem hozzá. Felöntöttem a narancs- és citromlével, az ásványvízzel, belekarikáztam a citromot, és először egyben hűtöttem be, majd ásványvizes palackokba töltöttem, és visszatettem a hűtőbe. Egy jégkockatartóba is öntöttem belőle, így a jeges hatás szervírozásnál még könnyebben elérhető.

2007-07-09T08:26:00.000+11:00

Romantikus tallér

Jane Austen Klubjának összejövetelére

Joanne Fluke amerikai írónő eddig kilenckötetes gasztro-bűnügyi sorozatának három fordítása nálunk is megjelent. A történetek főszereplője Hannah Swensen harminc éves szingli, aki egy minnesotai kisvárosban cukrászdát vezet, süteményeket kreál, süt és szállít a város társadalmi, kulturális és egyéb programjaira, rejtélyes gyilkosságok szálait bogozgatja, és nem mellékesen várja az igazit. Hogy megtalálja-e, az feltehetően kiderül a második, harmadik, esetleg későbbi könyvben, az „Egzotikus csók és gyilkosság” című pilotműben mindenesetre még nem tart ott. A könyv nemcsak cselekményében izgalmas, de egyszerűen elkészíthető sütemények receptjeiben is bővelkedik, amelyek aktív szerepet játszanak a történetben.

A receptek egyike, a romantikus tallér - mely a helybeli Jane Austen-imádók Klubja rendezvényére készült - nevében kicsit talányos, tanulmányozásakor legalábbis nem jöttem rá, a barnacukor vagy a sok gyömbér teszi-e romantikussá. Lehet hogy Elisabeth Bennet ilyen sütivel kínálta meg Marc Darcyt a Büszkeség és Balítéletben? Ha igen, akkor feltétlenül az! - De ez nincs benne a könyvben!

Hozzávalók:

10 dkg vaj
25 dkg barna cukor
2 tojás (a recept ugyan egy tojást ír, de úgy nem áll össze)
2 teáskanál sütőpor
½ teáskanál só
2 teáskanál őrölt gyömbér
35 dkg liszt
kristálycukor

A vajat felolvasztottam, hozzáadtam a barnacuk-
rot, a sütőport és a sót, a könnyedén felvert tojásokat, a gyömbért és végül a lisztet, majd jól összedolgoztam. A tésztát egy folpackba csavartam és éjszakára a hűtőbe raktam. Reggel a jól kihűlt masszát a folpackkal együtt hosszú rúddá nyújtottam, kb. 6-7 cm ármérőjűre, majd levéve a folpackot, 5-6 mm-es szeleteket vágtam belőle. (Az „eredeti recept szerint golyókat kell formálni, majd lelapítani, de én egy sokkal egyszerűbb megoldást találtam, és a végeredmény ugyanaz.) A tésztaszeleteket kristálycukorba forgattam, majd sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam, egymástól 3-4 cm-re. Az első tepsivel 12 percig sült, a második 15 percig, 19o fokon. A hosszabb sütési idő a gyömbér ízét sokkal intenzívebbé tette. A megsült tallérokat rácson hagytam kihűlni.

2007-07-05T22:05:00.000+11:00

Hollandia - a csatornák felől

II.

Eközben vendéglátónk munkaruhát váltott, vagyis a rózsaszín mellény lekerült, és kötényt kötött. Némi hókusz-pókusszal elénk varázsolta az első fogást, és bár fogalmam sem volt róla mi az, ránézésre és megkóstolva mindjárt a bisteeya jutott eszembe. Hús, fahéj és gyömbér keveréke, édeskés íz, mindez réteslapok között, rajta porcukor. Bár férjem nem szereti, ha hangos hm-hm-hm-hm-kel nyilvánítok tetszést, ezúttal belátta, hogy helyénvaló az áradozás. Sajnos annyira belefeledkeztem az élvezetbe, hogy a fényképezőgép meg teljesen kiment a fejemből. Marokkói emberünk közben megint átdizájnolta magát, a kötény helyett visszavette a rózsaszín mellényt és öltözékét megtoldotta még egy fehér zakóval is, biztos a főételhez dukál a kabát. Szépen kiadjusztálva magát hozta a következő fogást, báránynyárs bulgurral, - a bulgurágyon padlizsános, hagymás, paradicsomos (?) fahéjas zöldségragu, ami állagában a lecsóra emlékeztetett. Ilyen ételek és még divatbemutató is! Közben állandóan szemmel tartott minket, és ha csak megmozdítottuk felé a fejünket, ott termett. Magabiztos, délceg járásával ahogy végigment a termen, biztosra vettük, hogy ő a főnök. Udvarisasan kérdezgetett, mi hogy ízlett.

Miután biztosítottam őt, hogy ilyen finomat még soha életemben nem ettem, - és ezt komolyan is gondoltam - hamiskásan rám mosolygott - ő már tudta mi következik - és pár perc múlva hozta az édességet. Málna, vaníliafagylalt, leheletvékony karamell-lap, és körös-körül mentás, citromos, citromhéjas cukorszirup. Méltó befejezése a vacsorának. A férjem kezdeményezte, hogy igyunk még valahol egy pohár bort, de minél tovább meg akartam őrizni a csodás ízeket a számban. Út közben a szálloda felé javasoltam, hogy maradjunk Amszterdamban és fizessünk be Zinához.

Másnap a kiadós reggeli után mentünk ki a pályaudvarra, és indultunk Frieslandba. Csodálkoztunk, hogy az alig 13o km-es távolságra miért megy 3 órát a vonat, de kalauzunk készségesen tájékoztatott minket, hol és milyen állomásokon kell majd átszállnunk. A királyi többes enyhén szólva szíven ütött, mert ezek szerint akkor ebből lesz több is, és elborzadva gondoltam a sok-sok megmászandó lépcsőre, a hátizsákra és a kofferra. Ha hajózni indul az ember, nem ússza meg sok csomag nélkül, mindenre gondolni kell (?) ráadásul az időjárási prognózis sem biztatott rekkenő hőséggel, inkább sok esővel, viharral.

Már 2 órakor a városkába érkeztünk, és kis technikai záporszünet után taxi után néztünk. Ennél - úgy tűnt mi sem könnyebb, mert a pályaudvar előtt található egy taxitelefon, azon csak be kell szólni, és 15 percen belül már ott is a kocsi. Taxisunk – aki korrekt menetnaplót vezet, beírta hol vett fel bennünket, hogy hova kell vinni minket, majd a kikötőbe hajtott. Nem értettük, mit kell annyit könyvelnie, de ezek szerint a bizalom alapja tényleg a gondos ellenőrzés - megmondta már Dzserdzsinszkij is. A tulajdonos fiatalember Alexander, mint régi ismerőst üdvözölt minket - igaz elég sokat konzultáltunk már telefonon -, rövid adategyeztetés és kávézás (a cukor, a tejszín és a hollandiában elmaradhatatlan kávékellék, a gyömbéres keksz a képen látható dobozban) után - hajónkhoz vezetett.

Már csak pár hajó állt benn, egy öreg házaspár egy kutyussal épp indulás előtti percekben. A férfi rendületlenül hordta az ásványvizet, sört, ládaszám az élelmiszereket, a kutya állandóan a lába alatt ugrált, én meg kezdtem elbizonytalanodni – lehet hogy éhen fogunk halni?

Kaptunk néhány térképet, a hajóvezetői lecke sem tartott sokáig, a navigálás az én tisztem lett. Megtudtam, hogy a hajózási térképnek itt különösen fontos jelentősége van. A csatornák mélysége különböző, a hajó merülése konstans, tehát csak arra mehetünk, amerre a mélység legalább 16 dm, vagyis 16 deciméter. Rövid gondolkodás után – más tisztség nem lévén - vállaltam a feladatot. Elköszöntünk Alexandertől, bekötöttük a fedélzeti láncot, kinyitottuk a magunkkal hozott hajónaplót és megtettük az első bejegyzést.

17.oo Sirocco nevű hajónkra ünnepélyesen kitűztük a magyar zászlót

2007-07-05T16:27:00.000+11:00

Legek a konyhámban - Kördés

Újabb kördést görgetett hozzám Maci, - folytatva Gabojsza, és Pamina leltárát a gyakran használatos, a kevésbé, valamint egyáltalán nem használatos konyhaeszközökről - és eléggé megrémített. Megrémített, mert ugye ha feketén-fehéren leírom, ráadásul még „publikálom” is melyek ezek, mindjárt felmerül a kérdés, miért is tartogatok a tágasnak éppen nem mondható konyhámban és még kevésbé tágas spájzomban felesleges dolgokat. Márpedig vannak ilyenek. Nyugodtan elmondhatom magamról, nem vagyok a hosszas tépelődések embere, ha megtetszik valami „kütyü”, azt megveszem, függetlenül attól, hogy szükségem van-e rá vagy sem, ez persze mindig később derül ki. Legutóbbi szerzeményemet például, egy „Zenker by Fackelmann” márkájú „tálalásvarázs”-t a pénztártól való távozás után azonnal megbántam. Most is fenn van a legfelső polcon. Maci tematikus felsorolása nagyon tetszett, az ő metódját követve végigpásztáztam a spájz és a konyhaszekrény polcait és a következő megállapításra jutottam:

A leggyakrabban használt – nélkülözhetetlen konyhai eszközök

· Aprító (nap mint nap – akár elkelne egy új)
· Mérleg
· Kukta (3 különböző méretű)
· Vízforraló
· Botmixer
· Mikró
· Habverők
· Krumplihámozó
· Kőmozsár
· Konyhai óra

A legritkábban használt konyhai eszközök

· Tésztagép (le sem merem írni, mert akkor sajdult rá a fogam, amikor éppen nem lehetett itthon kapni, és a férjem bejárta érte Tolnát-Baranyát és Bécset is, mire megszerezte nekem) – többször beraktam már a mosogatógépbe
· Elektromos citrusprés

· Kézihajtányos citrusprés

· Fritőz

· Kuglófsütő

· Pizzatepsi

· Szeletelőgép

· Mosófazék (nem vicc!)

· Szendvicssütő

· Kenyérpirító

„Tálalásvarázs” - Zenker by Fackelmann

Mindezeket számbavéve akár szervezhetnénk egy

csere-bere akciót is, hátha valakinek pont az hiányzik ami nekem már feleslegessé vált. A kördést pedig Fűszer és Léleknek továbbítom.

2007-07-04T02:13:00.000+11:00

Hollandia - a csatornák felől - I.

Hollandiába készülve nem számol nagy gasztronómiai élményekkel az ember, hacsak nem az országban élő százféle nemzetiség valamelyikének konyháját látogatja meg. Én sem számítottam nagy étkezésekre, felejthetetlen ebédekre és vacsorákra, igaz nem is erre készültünk. Régóta dédelgetett álmunk volt egy hollandiai csatornahajózás, amit az idén végre valóra is válthattunk. Már a hajófoglalásnál kiderült, hogy jól felszerelt konyhában főzhetek magunknak, és kényelmes asztalnál étkezhetünk, lesz hűtőszekrény és felmosóvödör is.

Úgy gondoltuk, nem viszünk magunkkal semmit, se gyulait, se téli szalámit, teljesen rábízzuk magunkat a véletlenre, és ami éppen az utunkba esik, azt vesszük, esszük.

Mondanom sem kell, semmi nem úgy alakult ahogy elterveztük, ha láttunk valami jó kis üzletet, vásároltunk, aztán meggondoltuk magunkat és mégis máshol ettünk, végül az utolsó két napon már azt sem tudtuk, hova tegyük a megmaradt élelmiszereket, hogy vigyük haza a sok összevásárolt sajtot, amikor csomagjaink már így is a kritikus súlyhatárt kerülgették. De folytassuk az elején!

Amszterdamba egyórás késéssel érkeztünk este kilenckor, a lefoglalt szálloda kedves recepciósa a legnagyobb sajnálattal közölte, hogy mégsem tud minket fogadni, mert nem lettek készen az átépítési munkálatokkal, (ezt egy héttel azelőtt nem tudták?!) de megnyugtattak minket, hogy a taxi és a drágább szálloda az ő kontójukat terheli. A taxiba kicsit idegesen ültünk, kiszállva és körülnézve annál nagyobb megnyugvással summáztuk, hogy végülis sokkal jobban jártunk, nagyobb szebb szoba, a Prinsengracht egy ugrásra, étterem étterem hátán, mit akarhatunk még?

Már 10 óra is elmúlt, mikor farkaséhesen nekiindultunk, hogy együnk valamit. Extra kívánságok szóba sem jöhettek, gyorsan valamit lefekvés előtt. Jó pár étterem, pizzeria, kocsma, pub került utunkba, de az egyikbe nem lehetett beférni, a másikban egy lélek sem volt, - szoktuk volt mondani, a szakács is haza jár ebédelni -, a harmadikban nem volt étlap.

Végül egy arab írásos Zina nevezetű éttermet találtunk, ami hangulatosnak is tűnt, a vendégek se taposták egymást, így lesz ami lesz, beültünk. Egy igen jóképű középkorú férfi jött üdvözölni bennünket fehér nadrágban, fehér ingben, rózsaszín mellényben, kihozta a megrendelt italt, majd szórakoztatásunkba fogott. Bemutatta az éttermet, amiről kiderült hogy marokkói konyhát visznek, és illedelmesen felajánlott egy általa összeállított ételsort, amit mi illedelmesen, a dilettánsok teljes nyugalmával el is fogadtunk. Soha nem voltam még marokkói étteremben, de rögtön beugrott Csili marokkói beszámolója, és tudtam, nincsenek véletlenek. Amíg sörünket „szürcsölgettük”, a fehérruhás szépember többször „ránknézett”, és valószínűleg látszott rajtunk, hogy az éhhalál szélén állunk, mert megjelent egy tálka hummusszal, hozzá isteni friss meleg kenyérrel. Nagy barátja vagyok én a hummusznak, oda is voltam rendesen, de legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy éppen az első este, egy kutyafuttában talált helyen az egyik ámulatból a másikba fogok esni.

2007-07-03T21:29:00.000+11:00

Kapros petrezselymes sárgarépakrém-leves

Nyárvíz idején könnyű ételekre vágyunk, én leginkább könnyű levesekre, ha lehet a húst is kiiktatom a menüből. Sárgarépát ugyan egész évben kapunk, de azért a friss répa ízét nem árt ilyenkor kiélvezni.

Hozzávalók 4 személyre

1 kg sárgarépa
2 evőkanál vaj
1 evőkanál vegeta
4 babérlevél
2 dl tejszín
1 evőkanál liszt
só, fehérbors,
kapor és petrezselyem
citromlé

A sárgarépát felkockázzuk vagy karikázzuk, minél kisebbre, annál hamarabb fő, annál könnyebben turmixolható. A 2 evőkanál vajon megdinszteljük, majd hozzáadunk 1 l vizet, és a vegetát, babérleveleket. Kb. 2o percig főzzük, majd ha kicsit meghűlt, a főzőlével együtt összeturmixoljuk vagy botmixeljük. Egy kanál liszttel besűrítjük, de ha nagyon sűrűnek találjuk, egy kis vízzel még lazíthatunk rajta. Hozzáadjuk a 2 dl tejszínt, és citromlével és fehérborssal ízesítjük. Kaporral és petrezselyemmel hintjük meg.

2007-07-02T23:09:00.000+11:00

Mediterrán padlizsános szendvics

Csili néhány nappal ezelőtt szendvicsekről posztolt, valamint a szendvics kitalálójáról John Montaguról. Közhírré teszem, én is kitaláltam valamit. Vagy inkább felfedeztem. A piros pesto sokoldalú hasznosíthatóságát. Legnagyobb értéke természetesen a 12 perces tészta elkészíthetőségében van, jó szolgálatot tesz egy paprikás krumpli feljavításában is, de a szendvicskészítésben rejlő érdemeit csak most fedeztem fel. Jobb később mint soha! Az ötletet végül is a paprikás krumpli adta, milyen jól lehet egy kis paradicsomos ízt cserkészni az azt nélkülözni nem nagyon tudó ételekbe. A múlt nyár nagy slágere volt nálam a mediterrán típusú padlizsános szendvics, amely alapanyagául az otthon szárított paradicsom szolgált. Természetesen ezt is én saját magam követtem el, Csili utasításait szigorúan betartva, csak a számításba csúszott némi hiba. Nem szólt a fáma a mértékekről, hogy tudniillik hány száz kiló paradicsomot kell megszárítani ahhoz, hogy az kitartson egy évig. Mert az enyém még egy hónapig sem tartott, hiába takarékoskodtam vele de nagyon. Így, most hogy a padlizsán is szezonjába fordul lassan, eljött a padlizsános kenyér ideje is, de most a szárított paradicsom helyett piros pestos változatban.

Hozzávalók:
1-2 szelet kenyér, vagy 2 ciabatta fejenként
annyi szelet padlizsán, ahány szelet kenyér vagy db ciabatta
szárított paradicsom, vagy piros pesto
olivaolaj
só, bors, fűszerek

A padlizsánszeleteket megsózzuk, pár percig állni hagyjuk, majd letöröljük. Újra sózzuk, borsozzuk. Fokhagymás-csilis (vagy amilyen van) olivaolajjal megkenjük, majd forró serpenyőben megsütjük. A kenyérszeleteket vagy ciabatta feleket szintén a serpenyőben pirítjuk, ha ragaszkodunk a kenyérpirítóhoz, abban is lehet. A megpirult szeleteket bekenjük a piros pestoval, majd rátesszük a sült padlizsánszeleteket. Én még ekkor is megborsozom, úgy jó ha jó fűszeres.

2007-07-02T07:22:00.001+11:00

Paprikás krumpli

- amikor nincs otthon semmi

Bizony régen írtam és régen is főztem, sőt több mint két hete még a világháló közelébe se nagyon kerültem, ami persze nagyon jót tett internet-függőségem gyógyítandó. Ma aztán barátosném vidéki parasztházában az úti élménybeszámoló mellett főzés is volt, a fotoapparat is előkerült, bár az étek a tipikusan a nincs itthon semmi jegyében készült. Vagyis hát volt azért egy kis krumpli még a tavalyiból, pár szál árválkodó penne a zacskó alján, az üvegben még egy kanálnyi Bertolli-féle piros pesto, egy rég elfelejtett háromcentis turista-szalámi darab és még két fontos dolog, ami végül is a paprikás krumplink savát-borsát mégiscsak megadta, kertben nevelt újhagyma és friss bazsalikom. A két tekintélyesnek egyáltalán nem nevezhető csemege uborka már csak hab volt a tortán, fogheggyel harapdálva épp kitartott a „lakoma” végéig. Jópárszor tapasztalhattuk, hogy az ilyen - a semmiből összedobott - ételek nagyon finomak tudnak lenni, pláne ha jó éhes az ember, a barátnőm szerint ezzel nyugodtan benevezhetnék a mesterkurzusba.

Hozzávalók: krumpli mindig van otthon, hagyma mindig van otthon, olaj mindig van otthon, még pirospaprika is, a többi – ami éppen van otthon.

2007-06-13T21:40:00.000+11:00

Megehetem? Lefényképezted már?

– avagy férjem és a blogírás

Rossamela, aki nemcsak jól főz, nagyon jól is ír, a blogírás-olvasás élvezeteiről, hasznosságáról ír postjában „Mások konyhája” címmel. Sorain elmélkedve felmerült bennem a kérdés, amiről direktben nemigen esik szó, hogyan tolerálja családunk a blogírást. Szemezgetve postok között helyes kis utalások vannak arra vonatkozólag, otthon hogy viszonyulnak állandó új elfoglaltságunkhoz, pozitív vagy negatív-e a hozzáállás. Biztos nem teljesen egyértelmű, hiszen gyakrabban ülünk a gép előtt, de többet főzünk, többet kísérletezünk, de nem feltétlenül mindig sikeres a végeredmény. Férjem nemes mérséklettel tűri, ha bármely nagy szupermarketben első utam a konyhai eszközökhöz vezet és nem borul ki, ha úri jódolgomban még egy tortaforma készletet próbálok a paprika és a paradicsom közé becserkészni. Azt is tudja már, ki az a Csili, de kicsit furcsállja, ha Maci módot emlegetek, amikor a már slágernek számító spárgás gnocchit készítem. Ha nem ízlik valamelyik étel, gond nélkül lebeszél a közzétételről.

Diétázóknak, fogyókúrázóknak hadüzenetnek számít minden édes kísérlet, az én életem párja szinte merényletnek tekint minden süteményt, tésztafélét. Ezzel együtt persze örül új hóbortomnak, legalább nem unatkozom itt külföldön háziasszonyként, de nem örül, ha este tízkor még bekukkantok, hogy „szétnézzek a világhálón”. Családom többi tagja is vegyes érzelmekkel viseltetik bloggerré avanzsálásomhoz. A lányom némi szemrehányással érdeklődik, vajh mikor lesz az ő kedvence is, vagy netán én már csak az éternek főzök-e, a fiam viszont egyértelmű csodálóm, hiszen azóta, hogy 10 évvel ezelőtt együtt csináltuk meg a számítógépen az első kijelölést, kivágást és beillesztést, valóságos "profivá" nőttem ki magam. Nem beszélve a fotózásról, képszerkesztésekről, a power-point és a fotoshop használatáról, ami általában nem szokásos konyhatündérek körében. Gondot legfeljebb a géphasználat jelent, mert ha éppen otthon vagyok, kevesebb időt hagyok a többieknek az internethozzáférésre. Végülis leszögezhetem, jó dolog gasztroblogot írni, olvasni, sosem vagyok tétlen, inkább állandó időhiányban szenvedek annak ellenére, hogy nem dolgozom. Így meg, hogy otthon is, itt is megértő lelkekkel vagyok körülvéve, méginkább. Tegnapelőtt, amikor az ebédet a férjem elé tettem, kicsit bizonytalanul kérdezte meg: Megehetem? Lefényképezted már? – Ennél nagyobb figyelmességet aztán már nem is várhat el egy blogger.

Ha bárkinek van egy jó mondata, vagy története ami összefügg a család és blogírás kölcsönhatásaival, írja meg, szívesen derülnénk rajta! Megkérdezem Rossamelát és Macit. A folytatás lehetősége rájuk van bízva.

2007-06-13T02:08:00.001+11:00

Eper fetasajttal

Jutott már valakinek eszébe az eperről egy csónak? Ladik? Vitorláshajó? Ugye nem! És ha félbevágom? Még akkor sem! Nekem, ahogy rá akarom szúrni a kis háromszögletűre vágott fetasajt darabkákat egy fogpiszkálóval, egy vitorlás jut eszembe. És micsoda véletlen. Épp egy kék kistányért is találtam hozzá… jó lesz tengernek! Az ötletet Stahl Judit könyvéből vettem, igaz ő görögdinnyekockákra tűzött fetakockákat. Gondoltam, eperrel sem lehet ez olyan rossz, ha már a görögdinnyére olyen sokat kell még várni. Egy biztos! Jól néz ki! Az íze se rossz!

Hozzávalók:

Félbevágott eperdarabok,
Fetasajt, tetszőleges formájúra vágva
Bors, csili paprika
Olivaolaj

A készítését nem írom le, a kép magáért beszél.

2007-06-12T22:22:00.000+11:00

Vega töltött tök

Sok-sok próbálkozás és sikertelen recept után tulajdonképpen feladtam, hogy valaha jóízű és finom szója-fasirtot, szójás „húsételt” készítsek. Ettől függetlenül néha elfelejtve kudarcaimat ha nem is nagy reményekkel, de kipróbálok megint valami újat. A forradalmian új ötlet életem párjától származik, aki csak úgy mellékesen megkérdezte a vasárnapi éppen aktuális gabonafasirt majszolgatása közben, hogy vajh miért is nem reszelek bele egy kis füstölt sajtot, az biztos jó ízt adna neki. Heuréka! Hát ez az! Csaptam homlokon magam, de már fel is tette a következő kérdést, „…..vagy miért nem áztatod a füstölt szaftos kockába…..?” Hogy ez eddig nekem nem jutott eszembe. Lelki szemeimmel rögtön magam előtt láttam az összes darált húsból vagyis szójából készült étel arzenálját és pillanatok alatt rájöttem, hogy a töltött tök szezonja is éppen itt van. Már csak tököt és kaprot kellett szereznem és elkészítettem eddigi életem első jóízű!!!!! szójatöltelékét.

Hozzávalók:

2-3 kis tök
1 dl szójagranulátum
1 dl rizs
1 fej vörös hagyma
1 sárgarépa
1 kisebb zeller fele
1 tojás
Reszelt füstölt sajt
Fokhagyma
Só, bors
Olivaolaj
Kapor
Tejföl + 1 tojás
1 húsleves, vagy füstölt hús kocka

A szóját 3 dl kockából készült levesbe áztattam, kb. 2 óráig. Eközben megpucoltam és egész kicsikre aprítottam a répát, a zellert és a vöröshagymát, majd olivaolajon megdinszteltem. Hozzáadtam a rizst is, kicsit még együtt pirítottam és felöntöttem a rizs kétszerese mennyiségű vízzel. Sóztam, borsoztam. Amikor a rizs megpuhult, és a vízet is elfőtte, hozzákevertem a leszűrt, lecsepegtetett szóját, 1 tojást, és a reszelt sajtot. Újra fűszereztem. A tököket felvágtam, kikapartam a belsejüket, az alján hagyva annyit, hogy a töltelék ne folyjon majd ki. Utoljára meghámoztam őket. Megtöltöttem a szójás töltelékkel, kivajazott jénaiba állítgattam, meglocsoltam a húsleves maradékával, megszórtam jó sok kaporral, lefedtem, majd 200 fokon kb. 40 perc alatt készre pároltam. Levettem a fedőt, és a tököket tojásos tejföllel megkentem, és visszatoltam a sütőbe addig, amíg szépen megpirult.

2007-06-10T06:32:00.000+11:00

Crostini, diós sajttal,

sonkával és paradicsommal

Frances Mayes toszkánás könyveit nem kell már bemutatni, mindenki jól ismeri. Én is gyakran forgatom, mindig találok benne valami újdonságot és gyakran jegyzetelek is belőlük, a nagy zöld könyvembe. Tőle tudom például, mi a különbség a crostini és a bruschetta között. Mindkettő mini melegszendvics, de a crostini kerek, bagettből készül, a bruschetta viszont „közönséges” kenyérből. A vendéglőkben - és már nemcsak az olaszokban - az előétel előtt hoznak ki belőlük néhányat, nehogy éhen haljon a vendég, mielőtt elkészül az első fogás. Természetesen ha egy kicsit nagyobbra és vastagabba vágjuk a kenyérszeleteket, sör- és borkorcsolyaként is kitűnően megállja a helyét, én kiadós reggelit csináltam belőlük. A receptek között 6-féle crostini-bruschetta szerepel, ebből a hatféléből kombináltam össze kettőt. Az egyikben kecskesajt+dió, a másikban kecskesajt és pármai sonka párosa alkotja a feltétet. Nekem diós sajtom volt otthon, sonka is akadt pár szelet, de a lehetőség hűtőtartalomtól függően számtalan. "Újításom" szerint nem kell hozzá sem sütő, sem kenyérpirító, mindössze egy teflonserpenyő és legalább 3 perc. A lényeg, hogy olyan sajtot használjunk, ami nem folyik szét a melegítéstől, a többi már gyerekjáték.

Vágjunk fel kenyér-, sajt- és sonkaszeletet egyenlő mennyiségben. Melegítsük fel a serpenyőt, és helyezzünk bele mindent egyszerre, és süssük addig, amíg a kenyér meg nem pirul, és a sajt szép aranyszínű lesz. A megsült kenyérszeletkékre csúsztassuk rá a sajtot és a sonkát. Én még mindezek fölé egy paradicsomszeletet is raktam, sőt egy ici-pici balzsamecettel is meghintettem.

2007-06-06T00:44:00.000+11:00

Rántott csirke - tepsiben

Nem kell közvélemény-kutatást végeznünk ahhoz, hogy nyugodtan kijelenthessük, a rántott csirkét mindenki szereti. Egy gond van csak vele, kissé munka- és időigényes. Mire egy négytagú családnak kiránt az ember néhány combot, pár mellet, szárnyakat - az egész lakás olajszagú, oda a frizura, és próbára teszi az ember állóképességét is. Vendégség alkalmából pont ezek miatt szóba sem jöhet, frissen a legjobb, és a vendégeket sem lehet otthagyni hosszú időre. Nos ezen könnyen változtathatunk, mert valaki kitalálta a tepsis rántott csirkét. Sajnos nem én voltam, jó is lenne babérokat aratni, de végül is a „feltaláló” személye lényegtelen. Lényeges viszont, hogy bár a panírozás örömeiről nem mondhatunk le, de az olajszag, a hosszas ácsorgás teljességgel kiiktatható, ha kipróbáljuk az új módit.

Készítése: a szokásos módon bepanírozzuk a csirke darabokat, és egy alaposan kiolajozott tepsibe vagy jénaiba fektetjük őket úgy, hogy a szép felük legyen először alul. Mindegyik darabra 1 evőkanál olajat teszünk, a tepsit fóliával befedjük, a jénaira rátesszük a tetejét. 200 fokon kb. 45 percig, majd a csirkedarabokat megfordítva még 20 percig, a fólia ill. fedő alatt tovább sütjük. S ha már a sütő úgy is dolgozik, használjuk ki a kapacitását, dobjunk be pár krumplit az aljába. Jó kis köret a lesz csirke mellé. És.....

Garantált siker!!!!

2007-06-04T22:43:00.000+11:00

Muffin - szépségverseny

Konyhámban a különböző tepsik, formák, kiszúrók, gyúrók és dagasztók számát lassan már magam sem tudom, csak sajna nincs kinek sütni. A férjem szigorú fogyókúrát tart, és hát….. végül is szolidaritás is van a világon. De amikor vendégek jönnek, kihasználom az alkalmat és vadul mindenfélék sütésébe fogok! Grillezni hívtuk itteni kollégáinkat, így a muffin nagyon is ideális desszertnek tűnt, nem kell hozzá külön tányér, kisvilla, könnyen mozgatható, és a sütés is felettébb egyszerű. Az egyik bevált receptem, a cornflakes muffin biztos induló volt, de mivel egy adag mindenféleképpen kevés lett volna, gondoltam a másik adaghoz keresek valami újat. A Joyofbaking oldalon találtam egy nagyon ígéretesnek tűnő receptet, éppen minden hozzávalóból is akadt bőven. A vendégek egyöntetű véleménye szerint mind a két süti jó volt, a banános-epres szebb, a cornflakes-es viszont sokkal finomabb, bár süti szépségversenyen nem indulhatna. Hát igen, minden formájuktól megfosztottam az új eperlekvárommal.

Cornflakes muffin

Hozzávalók:

2 bögre cornflakes kicsit összetörve
1/3 bögre cukor
1 + ½ bögre sima liszt
1 cs vaníliás cukor
½ cs sütőpor
1/3 bögre olaj
1 tojás
1 bögre tej
1 citrom reszelt héja + leve
1 csipet só
(Tehetünk bele mazsolát, darabolt aszalt szilvát, apró csokit, mindent, ami egy sütin általában nem ront)

A sütőt előmelegítjük 180 fokra.
Összekeverem a száraz anyagokat, (receptemnél 2 dl-es bögrét használok) majd jöhet a tej, olaj, citrom leve, tojás. Lazán összekeverjük, és a muffinsütőbe adagoljuk. 16-18 percig sütjük, amíg szép aranyszínű lesz. Ha kivettük a sütőből, azonnal beken(het)jük valamilyen lekvárral, el tudom képzelni egy citrommázzal is, de mindezek nélkül is isteni!

Banános-epres muffin

Hozzávalók

113 gr vaj
160 gr barna cukor (én normál kristálycukrot használtam)
2 tojás, könnyedén felverve
1 teáskanál vaníliás cukor
1 bögre (2 db) érett banán összetörve
315 gr liszt
1/3 bögre olaj
1 + ½ teáskanál sütőpor
1 teáskanál fahéj
½ teáskanál só
250 gr eper (kis darabokra vágva)

A vajat összekevertem a cukrokkal, a tojásokkal, banánnal, majd hozzáadtam a lisztbe kevert hozzávalókat. Nekem nagyon „nehéznek” tűnt, így kevertem hozzá a másik recept alapján egyharmad bögrényi olajat. A legvégén került bele az aprított eper. 180 fokon kb. 20-25 percig sült. Ez egy elég nagy adag, ha csak félig töltjük meg a mélyedéseket, akár 24 db is lehet belőle.

2007-05-27T18:53:00.000+11:00

Brownies

Stahl Judit „Gyorsan valami finomat” c. könyvében találtam ezt a nagyon könnyen és gyorsan elkészíthető receptet. A külleme is tetszetős, nem is értem ezt a fantáziátlan elnevezést, amikor ismerünk női szeszélyt, borzas katát, rigó jancsit, képviselőfánkot és habcsókot. De nincs mit tenni, mégsem keresztelhetem át barna tündérre, vagy manóra, amire a szótárbeli fordítás éppen lehetőséget adna, így marad a brownies.

Hozzávalók:

10 dkg étcsokoládé
10 dkg liszt
10 dkg cukor
2 deka cukrozatlan kakaópor
½ teáskanál sütőpor
2 teáskanál neszkafé
2 tojás
1 dl napraforgó olaj
1 marék dióbél
1 marék mazsola

A mázhoz

5 dkg étcsoki
2-3 dkg vaj
Eperlekvár!!!!

A csokit az aprítógépben összevágtam, összekevertem a liszttel, a cukorral, a sütőporral és a kakaóval. A kávét feloldottam 1 kanál meleg vízben, a két tojással és az olajjal elkevertem, majd hozzáadtam a száraz kevercshez, nem elfelejtve a durvára vágott diót és a megmosott mazsolát sem. Vajjal kikent tortaformába tettem, és 175 fokon kb. 20 perc alatt megsütöttem. A tortaformából kivéve rögtön megkentem a magam készítette eperlekvárral – majd amikor kihűlt, bevontam csokimázzal.

2007-05-24T22:14:00.000+11:00

Zöldséges bulgur

Most főztem először! A lányom nagy bulguros, tőle loptam el egy negyedke zacskónyit. Talán ha 5 deka volt. Azt már tudtam, hogy pont úgy viselkedik mint a rizs, de mégis ki kellett találnom, mivel gazdagíthatnám. Gyorsan körülnéztem a világhálón, csili és lorien receptjeit olvastam el, végül egy harmadik sikerült. A hozzávalókat akár meg sem kéne adni, mert szerintem bármit teszünk hozzá, többet, vagy kevesebbet, elrontani nem lehet. Az én adagom ez volt:

5 dkg bulgur
½ fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
olivaolaj
1 szál új sárgarépa, ua. fehérrépa

1 öklömnyi zeller negyede
1 paradicsom
zellerzöld
koriander, só

Az apróra vágott hagymát olivaolajon megdinszteltem, hozzáadtam a felvágott sárgarépát, fehérrépát, zellert, zellerzöldet, a nyolcadolt paradicsomot és a nagyon vékonyra szeletelt fokhagymát. Ezeket együtt pirítottam, majd pároltam fedő alatt, végül hozzáöntöttem a jól megmosott, lecsöpögtetett bulgurt. Felöntöttem a két és félszeresnél valamivel több vízzel és 10 perc alatt megfőztem.

Az egyik felébe zellerzöldet vágtam, a másikba koriandert, majd mind a kettőt megkóstoltam, és meg is ettem. El tudnám képzelni egy jó szaftos báránysült mellé... majd legközelebb.

Azonnal küldjön nekem valaki 1 kg bulgurt!

2007-05-23T20:45:00.000+11:00

Eperlekvár -

és más gyümölcsök fűszeres téliesítése

Üzenem mindenkinek, akit félrevezettem a to do list-ben, mégis lett eperlekvár! Tegnap a szkopjei piacon találtam epret, na nem olyat mint otthon, de sikerült a 3 kilóból másfelet beválogatni egy kis adagba. A fantáziámat egy 99-es Burda befőzős receptjei mozgatják folyamatosan, amelyekben mindegyik gyümölcshöz valamilyen fűszert használ, az eperhez pl. zöldborsot.

S hogy nehogy az a vád érjen, hogy eltitkolom ezeket a recepteket, mindjárt meg is osztom mindenkivel, akinek a nyári tervei között lekvárkészítés, befőzés szerepel.

Eperlekvár

1 kg eper

1/2 kg cukor

7-8 szem zöldbors

Meggylekvár feketeribizli-likőrrel
l kg meggy
50 dkg friss gyömbér
1 citrom kifacsart leve
1 kg zselécukor
2 evőkanál feketeribizli likőr

Gines ribizlizselé
1 kg piros ribizli
½ kg fekete ribizli
½ l víz
10 dkg citromsav
1 kg zselécukor
2 evőkanál gin

Gyömbéres ringlólekvár
75 dkg ringló
10 dkg fekete ribizli
1 kis darb gyömbér
1 csomag zselépor
50 dkg befőzőcukor
4 evőkanál citromlé

Ánizsos sárgabaracklekvár
1,5 kg sárgabarack
½ l narancslé
1 kg cukor
2 csomag zselépor
2 teáskanál ánizs

Rozmaringos szilvadzsem
1 kg kimagozott szilva
½ kg cukor
1 csapott teáskanál fahéj
Kb l0 szál rozmaring tűlevél

Én ezt az utóbbit próbáltam ki először az otthoni fámról szedett, nem kimondottan a legjobb fajta szilvából, aminek szinte nagyobb a magja, mint maga a gyümölcs. A cél a rengeteg gyümölcs hasznosítása volt, és inkább csak a rozmaring és a fahéj izgatott. Már majdnem meg is feledkeztünk róla, amikor jó tél közepén egyik vendégünk lekvárt reklamált a frissen sült muffinra. Meglepetésünkre a szilva-jam-dzsem-lekvár nagyon finom volt, így azóta nem gond, hogyan szabaduljunk meg a tetemes terméstől. Még valamit el kell mondanom befőzési tapasztalataimról: nekem eddig nem jött be a befőző cukor. Bár időt lehet vele megtakarítani, de az íze messze nem ugyanaz, mint a hosszabb főzéssel és kevergetéssel készültnek. A legjobb persze mind a kettőt kipróbálni. Ha valakinek felkeltettem az érdeklődését, a részletes receptleírást postafordultával küldöm!!!!!!!!!

2007-05-23T07:19:00.000+11:00

Pirikenagyi

Már több mint három hónapja „működtetem” ezt a blogot, éppen ideje hogy névadójáról, Pirikenagyiról is szót ejtsek.

Pirikenagyi – a barátnőm anyukája – gyerek- és fiatal korom egyik meghatározó alakja volt. Akkor még Pirike néni, nagyinak csak a gyerekeink hívták, végül mégis így maradt meg az emlékezetünkben. Meghatározó alakja volt, de nemcsak azért mert kis- és középiskolás éveimben az iskolán kívüli idő felét biztos náluk töltöttem, hanem mert csupa olyan dolgot tudott, amit más nem. Tudott például libatepertőt sütni, de olyat hogy a szánkban elolvadt és porhanyós volt és ropogós. Libazsírban sütötte a rántott csirkét, amit kizárólag otthon reszelt kiflimorzsába panírozott. És tudott salátafőzeléket főzni. Az ő eperlekvára….. mintha friss epret kentünk volna a vajas kenyérre, és a sajtos tésztája különleges ízét, amihez természetesen ő gyúrta a tésztát – ma is a számban érzem. A túrógombóc receptjét magától Túrós Lukácstól tanulta. Mottója volt, hogy minden ételbe bele kell tenni ami jár bele, és hogy soha ne sajnáljuk a hozzávalókat.

Foglalkozására nézve a hajdani Lucullus étterem szakácsa volt. A Lucullus étterem - az „Íródeák” mellett, a Bástya mozival szemben - akkoriban az egyetlen hely volt, ahol körömpörköltöt főztek, de persze nem ez volt a fő vonzereje, hanem rendkívüli hidegkonyhája, az utánozhatatlan kaszinótojás, sonkatekercs, franciasaláta, és végül de nem utolsósorban az édességei, a Pirikenagyi-féle csokikrém és a stíriai metélt. Pirikenagyi sokszor nagy büszkeséggel mesélte, milyen hírességek fordultak meg a BNV Lucullus-standján (akkor még a Városligetben rendezték), és hogy a Vámosi-Záray házaspár megkereste őt, hogy gratuláljanak neki a stíriai metéltjéhez.

Emlékszem a konyhaasztalára, amelyen mindig ott állt egy téglalap alakú porcelán tál, benne a maga sütötte vaj, mindig víz alatt, aminek akkor még nem tudtam a magyarázatát. A friss paraszt vajat mindig a piacon vette, otthon megsütötte, így akár fél évig is eltartható volt. Ez akkor tartósítási praktikum volt, ma meg már tudjuk, hogy a GHÍ is pontosan így készül. Pirított tönkölybúza kenyérre, egy bögre jázmin teával, ma is egyik kedvencünk. S hogy miért tartotta víz alatt? Mert úgy könnyebben lehetett kenni, mint a hűtőben tartottat.

Pirikenagyi receptjeiből a sült vaj/GHÍ készítését írnám le, csak mint érdekességet, mert meg lehet lenni nélküle, de ha van, az nem árt.

Otthon mindig a piacon szoktam venni a "nyers" vajat, itt Pristinában minden szupermarketben kapható. Nagy serpenyőben sütöm, így könnyebb kevergetni. Lassan melegítem fel, majd gyengén forralni kezdem. El nem mozdulok mellőle egyetlen percre sem, mert könnyen megég. Kb 10-12 percnyi forralás/kevergetés után leszűröm egy másik serpenyőbe, ott még pár percig hagyom gyöngyözni. Kicsit hagyom hűlni, és a végleges edénybe szűröm.

2007-05-22T01:37:00.000+11:00

Tavasz óta vártam, hogy végre az idén eperlekvárt főzhessek. Gyűjtögettem az üvegeket, a receptek is sorakoztak már, csak épp az eperről maradtam le. Ilyen többé nem fordulhat elő, ezért pontokba foglaltam konyhai, gasztro- és egyéb terveimet a nyárra.

„To do list” – nyárra!!

Figyelni a különböző primőr gyümölcsök megjelenését - lekvárkészítés, az eperről már lemaradtam.
Nem eldobni a literes gyümölcsleves dobozokat, kinyitásukat másnak nem átengedni. Remekül lehet bennük tartani bármit amit mélyhűteni szeretnék – cseresznye, meggy, szilva – és jó helykihasználással lehet a hűtőben a dobozokat elhelyezni.
Minél több kerti grillezést rendezni, minél több barátot meghívni. Csöves kukoricát nem elfelejteni!
Nem hagyni kiszáradni szépen gyarapodó fűszernövényeimet!
Lehetőség szerint pár hónapra leállni az új kütyük beszerzésével – konyhapénz takarékos kezelése.
Minél több lecsót főzni!
Újra elolvasni a Napsütötte Toszkána és az Édes élet Itáliában című műveket, a recepteket és jó tanácsokat a nagy zöld füzetbe lejegyezni.
Augusztusban minimum 20 kg paradicsomból szárított paradicsomot készíteni, a tavalyi 5 kg-ból készült 1 hónap alatt elfogyott.
Férjemet a paradicsompaprika-vásárlási szándékairól lebeszélni, a tavalyiból készült 3 kg pritamin háromnegyede még megvan!
Konyhanaplót vezetni, számlákat összegyűjteni, hogy legalább tudjam, hova megy a pénz.
Legalább egyszer kimenni a Práterbe a Stelzehausba, grillezett csülköt enni!
Július 28-ig 10 kilót fogyni!

És ti? Milyen terveitek vannak? A Kördés-t Macinak és Kicsivúnak küldöm!

2007-05-17T19:38:00.000+11:00

Fokhagymás-petrezselymes vajban sült csiga

Családom minden tagja nagyon kedveli a csigát. Azt nem mondanám hogy hetente szoktam sütni, de azt sem, hogy kivárom San Giovanni napját, amely mint Lénárd Sándor „Római konyha” c. művében olvashatjuk, nem múlhat el csiga, azaz Lumache nélkül. Mindenesetre mindig van otthon a rezervában néhány doboz. A legegyszerűbb előétel, bármilyen menü elejére megfelel, elkészítéséhez pedig mindössze a csiga, vaj, fokhagyma, petrezselyem és néhány eszköz szükséges.

Mielőtt csiga-népszerűsítő postom írásába belefogtam, úgy gondoltam, illene tájékozódnom, mi is a helyzet csiga ügyben. Körülnéztem a budapesti éttermek választékában és gasztroblogok között kutakodtam, de nem jártam sok sikerrel. Találtam viszont egy környezetvédelmi rendeletet, ami felettébb érdekes adatokkal szolgált.

Magyarországon az éticsiga begyűjtése és hasznosítása mindössze két és fél hónapig megengedett, április 1. és június 15. között, az év további részében védett állat. A Magyarországon összesen begyűjthető csiga mennyisége évi 2000 tonnában limitált. Könnyű fejszámolást végezve arra az eredményre jutottam, hogy ez a 2000 tonna minimálisan 20 millió csigát jelent, ehhez képest enyhén szólva is furcsa, hogy csak elvétve találkozunk vele. Persze a franciák tudják mitől döglik a légy – a csigák negyede ott landol, igaz ott a fogyasztása meglehetősen régi hagyományokkal bír.

Az is igaz, hogy legfeljebb 10-féle elkészítési módot sikerült fellelnem, de szerintem akár egy recept is éppen elég (és ez pont az a recept), hogy néha feldobjunk vele egy vacsorát. Ha ráadásul otthon vállalkozunk az elkészítésére, még afelől is megnyugodhatunk, hogy egy éttermi csiga-adag (ami 6, de legfeljebb 12 darab) borsos áráért otthon akár hatan is bőven ehetünk.

Csak egyszer kell beruházni, akkor sem sokat. Itt most csak két lehetőséget említenék. Az egyszerűbb megoldás, ha kerámia vagy mázas csigasütőt veszünk. Ehhez nem kell a csigaház, csak egyszerűen belerakosgatjuk a mélyedésekbe a konzerv csigát és rákenjük a fűszervajat.

A másik kicsit macerás, de annál izgalmasabb. Kaisers-ben vagy Sparban vegyünk csigát saját házában, kis alumíniumtálcán lefagyasztva, de sütés után ne dobjuk ki a házakat, hanem mossuk ki és tegyük el. Legközelebb már csak a csigakonzervet kell megvenni a Culinárisban vagy az Ázsia házban. Egy kellemes küllemű, nem magas peremű jénai tálba kb. 2 cm sót öntünk, (ehhez nem kell tengeri só) és a megtöltött házakat szépen bele lehet ültetgetni. A só igen jó hővezető, ezt tudja mindenki, akinek már fájt a füle.

Felmerül a kérdés, muszáj-e konzerv csigát használni. Hát?! Ha kerti vadászatunk megfelelő mennyiségű csigát eredményezne is, akkor sem ajánlatos. Szakértő kezek kellenek hozzá, sok idő, és ha még elolvassuk itt a csigakészítés titkait, beláthatjuk, jobb ha ezt másra bízzuk. Arról már nem is beszélve, hogy törvénytisztelő emberek vagyunk.

Hozzávalók 4-6 személyre

1 vagy 2 doboz csiga, a sütő méretétől vagy a házak számától függően
1o dkg vaj
10 fokhagymagerezd
1 csokor petrezselyem
2-3 dkg sajt (a férjem körömnyi darabkákat tesz a csigára, de ez el is maradhat)

A fokhagymát összetörjük, a petrezselymet felaprítjuk és mindkettőt összekeverjük a vajjal. A csigákat a mélyedésbe vagy a házakba töltjük, majd beborítjuk a fűszeres vajjal. Forró sütőbe tesszük, és addig sütjük, amíg a vaj gyöngyözik, sőt kicsit megbarnul. Nagyon jó hozzá a friss baget, de pirított toast-kenyérrel is isteni!

2007-05-15T22:59:00.000+11:00

Sült padlizsán

Susan Loomis „Ház a Tatin utcán”című könyve nemcsak remek olvasmány, hanem jó kis szakácskönyv is. Az amerikai szerző friss kommunikációs diplomájával a zsebében Franciaországba megy szerencsét próbálni, vagyis hogy részt vegyen egy angol nyelvű főzőiskola egyéves tanfolyamán. S nemcsak franciául tanul meg, hanem franciául főzni is, olyannyira, hogy nem is tud elszakadni, Louviers-ben, egy francia kisvárosban telepedik le. Könyvében többek közt ennek a tanulóévnek a kalandjairól ír, de megosztja velünk a tanult recepteket is.

Hozzávalók:

2 nagy padlizsán 1 cm vastag szeletekre vágva
3 nagy paradicsom
olivaolaj
só, bors, fokhagyma, (szárított csili)
1 evőkanál balzsamecet
1 evőkanál cukor

A paradicsomokat felvágjuk kb 1x1 cm-es kockákra, tálba rakjuk, ráöntjük a sót, cukrot és a balzsamecetet, összekeverjük és szűrőbe tesszük. 1 óráig állni hagyjuk, addig levet ereszt és jól kicsöpög. (Ha van még időnk a padlizsán sütéséig, akkor le is hűthetjük.)

A padlizsánt 1 cm vastag szeletekre vágjuk, kicsit besózzuk, állni hagyjuk. A sütőt begyújtjuk 22o fokra. A padlizsánszeleteket leitatjuk, majd oliva-olajjal meglocsoljuk, ecsettel egyenletesen elkenjük. (Jó szolgálatot tesz ilyenkor a fokhagymás, csilis olaj.) Még egyszer sózzuk, borsozzuk, és kb 10-15 perc alatt szép világosra sütjük. Tányérokra szedjük, a paradicsomkockákat ráhalmozzuk, és megszórjuk friss bazsalikommal. Igazi nyári előétel.

2007-05-10T04:12:00.000+11:00

Hógolyó - Kördés

Maci megtisztelt a hógolyó hozzám passzolásával, örömmel válaszolok a kördésekre

1. Mi alapján főzök, és hol keresem az inspirációt?

Nálam először mindig az inspiráció van, utána főzök. Szakácskönyveimet szórakozásból olvasom, a gasztroblogokat is mindennap végignézem, és ha valami megtetszik…. Csak az időpontot kell megtalálni hozzá, ma holnap vagy holnapután. Szemre kell tessen, aztán végigolvasom, és ha nincs benne olyan hozzávaló, amit itt nem lehet kapni, akkor a vezérhangya beindul, és nem bírok magammal, míg meg nem csinálom. És persze abba sem hagyom, háromszor-négyszer megfőzöm egymás után, míg nem jön egy új. Ilyen recept volt Csili rukkolás, körtés, hagymás-mézes krumplipüréje, és most a napokban Maci spárgás-gnocchija.

2. Betartom-e a receptekben leírtakat?

Szeretek sütni, de csak előírás szerint. Nem tudom mi történik, ha egy tojással többet vagy kevesebbet teszek vagy ha sima liszt helyett réteslisztet használok, így híven követem a leírtakat. Még így is előfordul, hogy nagy siettemben nem olvasom alaposan végig a receptet, és elkerüli a figyelmemet, hogy két adaghoz kell annyi, mint amit én már beletettem az egy adagba. (Karácsonyi Bejgli) Ha főzök, inkább szabadjára engedem a fantáziámat, és rendszerint improvizálok is. A fűszerezésben viszont már nagyon szigorú vagyok, sok galiba származott már a kísérletezésből.

3. Mi alapján választom ki a holnapi ebédet, vacsorát?

A holnapi ebéd kiválasztása akkor fontos, ha vendégeket kell hívnom. Ez elég gyakran előfordul, sőt az is, hogy olyannak kell főzzek, akiről azt sem tudom, eszik-e disznót, halat vagy birkát. Ilyenkor természetesen tájékozódom, és csak utána gondolom végig mi legyen, és mivel Pristinában nincsenek piacok, két-három lehetőséget is kell tervezzek. Nem építhetek a zöldségekre, gyümölcsökre, halfélékre végképp nem. De azért mindig megoldom. Más napokon, ha csak magunkra kell gondolnom, azt főzök, amihez van hozzávalóm. A mélyhűtő általában dugig van, abban a pillanatban találom ki, amikor kinyitom: Jé egy kacsa! Akkor az vagy leves lesz, vagy sült. Persze néha a férjemnek is vannak ötletei, időről időre megkérdezi, hogy nincs-e véletlenül kedvem egy jó töltöttkáposztához? Ilyenkor természetesen leballagok a hűtőszekrényhez, és addig kutatok, míg nem találok egy sertéscombhoz hasonló húsdarabot.

A hógolyó következő gyúrására Fűszeréslélekhez továbbítok

2007-05-08T22:08:00.000+11:00

Hogyan lesz valamiből divat?

Nagyon egyszerűen! Egy hétre elutaztunk Párizsba. Rengeteg tervem volt, mit kell beszereznem. Listát éppen nem írtam, azt nem mertem volna a férjem előtt elővenni, de a fejemben ott sorakoztak az egyszerű, de Pesten mégsem kapható dolgok. Végül a terveim csak részben sikeredtek, mert közbejött néhány új dolog, amire nem is gondoltam.

Elutazásunk előtti napon vacsorára voltunk hivatalosak. Vendéglátónk egy hosszú, keskeny porcelán - tálnak nem nevezhető -, inkább vályúra emlékeztető valamiben kis villácskákra szúrt olajbogyót szervírozott – előételként. Kicsit furcsa volt, de nekem tetszett. Erre éppen nem gondoltam, hogy ilyet szeretnék, de olyan sok helyen és annyifélét láttam a különböző konyhás és lakáskultúrás üzletekben, hogy úgy döntöttem, veszek én is egyet. És ha már megvolt a hal, kisvilla is kellett hozzá. Természetesen a barátnőmnek referáltam, rögtön megkért, ugyan neki is hozzak már ilyet. Már előre tudom, pár hét múlva felhív és megkérdezi hol vettem, mert a másik barátnője is szeretne!

Pár héttel ezelőtt Csili tojáslefejező eszközt mutatott be postjában és teremtett ezzel rögtön divatot. Éppenséggel meg lettem volna nélküle, és nem is kimondottan kerestem, de ha már szembejött velem, gondoltam miért ne. Szerencsére Csili az árát is megírta, így amikor a duplájáért árulták egy piacon, nem ugrottam rögtön fejest az első üzletbe. Feltételezem, nem én vagyok az egyetlen, aki az utóbbi időben hasonlót beszerzett. Azelőtt simán kettévágtam a tojást egy késsel, de ma már ..... haladok a korral, és követem a divatot. És ahogy most a fotózáshoz készítettem elő az eszközöket, arra gondoltam, milyen kár lenne ezeket a helyes kis villákat csak olajbogyó-szúrkának használni. Hát nem?

2007-05-08T19:08:00.000+11:00

"Tenger virág nyílik tarkán körülöttem…"

Nagyon megörültem, hogy orgonám tetszést aratott. Egyhetes távollétem után így bátran jártam körül a kertemet, hogy lefotózzam az éppen nyíló rózsaloncot, a rózsáimból egyet és a tengernyi kis kamillát.

2007-04-30T01:30:00.000+11:00

Konyha - kilátással

Könnyű dolgom lenne, ha a kertemben teremne bodza, annak lenne virága, amit le lehet szedni, és amiből lehetne bodzaszörpöt készíteni, vagy rántott bodzavirágot. Sajnos nincs!!! De van orgona, ami viszont semmilyen formában nem használható fel a konyhában, hacsak nem dísznek, egy szép vázában. És akkor már nincs is helye egy gasztroblogban? Dehogynem! Mert ha kinézek a konyhaajtón és meglátom a szép bokromat, vagy ha az asztalon lévő vázára vetem sugarát kökény-barna szemeimnek, mindjárt jobb kedvem lesz és sokkal jobban tudok sütni, főzni, sőt még a mosogatáshoz is tulipiros kedvem kerekedik. Hadd legyen hát helye itt ennek a szép orgonának, hátha más is jókedvre derül!

2007-04-25T23:41:00.000+11:00

Meghívhatlak egy reggelire???!!!

– VKF IV. forduló –

Fetasajt fűszeres olivaolajban

Teljesen rá vagyok kattanva! Jamie első sorozatában láttam, hogy karácsonyi ajándékként készített marinált fetasajtot, - szép nagy csatos üvegbe adjusztálva. Hogy ajándékba adjam valakinek – ez nem jutott volna eszembe, de ha ajándéknak megteszi, akkor biztos lehet benne valami finom. A gondolatokat tett követte, nem sokáig haboztam, ráadásul csatos üvegem is volt/van jónéhány. Azóta sokszor csináltam már, és mindig újra- és újratöltöm az üvegemet, mert nem lehet abbahagyni. Bármikor elő lehet állítani, télen-nyáron, és egy vasárnapi reggelinek felséges. Jólesik hozzá egy pohár (vagy kettő) sör, de hétköznap jó mellé a citromos tea is.

A feta-sajtok nagy választékából én azt szeretem, ami egy kicsit morzsálódós, mert az apró darabok jól összekeverednek az olajjal, ha már üres az üveg, azt még mindig lehet kenegetni.

Hozzávalók:

25 dkg feta sajt
2 cső csilipaprika 1 cm-es darabokra vágva
2-3 gerezd fokhagyma, vékony szeletekre vágva
1 mokkás kanál színes bors, (ha nincs jó a fekete is)
¼ mokkáskanál koriandermag összetörve a borssal

1 kávéskanál lecsöpögtetett kapribogyó
1 evőkanál lecsöpögtetett, félbevágott olivabogyó
1-2 babérlevél
1 friss ág kakukkfű vagy rozmaring, de megteszi a szárított is
extraszűz olivaolaj

A fetasajtot kb 1 ½ cm-es kockákra vágjuk, és a hozzávalókkal rétegezve rakjuk az üvegbe. Felöntjük olivaolajjal, és a hűtőbe tesszük. Ellenőrzés és gyönyörködés-képpen párszor meg is forgatjuk az üveget. Már másnap is finom, de jó ha érik 2-3 napot. Tovább meg úgysem tart. Az összes olivaolaj sem fogy el, lehet mindig újratöltögetni az üveget. Forró pirított kenyérrel igazán jó!

A garantált sikerhez elkövethetünk még egy trükköt, ami az érési időt meggyorsítja. Vegyünk egy kis üveget, tegyünk bele 1-2 csilipaprikát, 1-2 gerezd fokhagymát, friss fűszernövényt és öntsük fel olivaolajjal. Ezt felhasználhatjuk más ételekhez is, a fetára pedig már előre fűszerezetten önthetjük az olajat. Én kétfélét csináltam, egyikbe kakukkfüvet, a másikba rozmaringot tettem.

2007-04-21T01:23:00.000+11:00

Sziljotka pod shuboj – hering bunda alatt

avagy az ízek harmóniája

Orosz buli nem létezik hal, vörös kaviár, pelmenyi és pezsgő nélkül. Barátnőimmel ha összejövünk, mindenki hoz valamit, amit a legjobban tud készíteni. Egyik padlizsános-tökös lecsót, a másik orosz hússalátát, a harmadik zakuszkát, a negyedik pirogot és még sorolhatnám. A vendéglátó főzi mindig a borscsot. Jómagam rajongok az orosz konyháért, sok-sok receptet kipróbáltam, a sziljotka pod shuboj az egyik kedvencem. Nagyon egyszerű, nem kell hozzá konyhatündérnek lenni, a végeredmény viszont messze-messze felülmúlja a befektetett munkát. Én ezt szoktam készíteni.

Hozzávalók:

1 cs (25 dkg) hering, (matjesfilet, Kaisers-ben, Auchan-ban, Tesco-ban kapható)
1 közepes hagyma apróra vágva
2 db közepes, hajában főtt krumpli
2 db közepes cékla
1 jó nagy vagy két kisebb alma
1 kis tubus majonéz 1 dl tejföllel elkeverve
1 keményre főtt tojás
zöldhagyma szár

A krumplit, céklát megfőzzük, az almával együtt meghámozzuk. A heringet kb 2 cm-es darabokra vágjuk. Egyenes falú jénaiba vagy porcelánedénybe kezdjük sorjázni a hozzávalókat. Alulra kerül a heringsor. Erre következik a hagyma, utána a nagylyukú reszelőn lereszelt krumpli. Kicsit megsózzuk, de csak gyengén, mert a hering elég sós. A krumplisort jól megkenjük a tejfölös majonézzel. Jöhet az alma, arra a cékla, ezek is lereszelve. A céklára egy újabb adag majonézt kenünk, és már készen is vagyunk. Mehet be a hűtőbe. Legalább 2 órát hűtsük, hogy az ízek jól átjárják egymást. Tálalás előtt megszórjuk a tetejét az összetört tojással, és a karikákra vágott zöldhagymaszárral. Látványnak se rossz! Ez az adag 6 embernek elegendő – persze előételnek.

2007-04-19T07:28:00.000+11:00

Tökmag parfé

Ma már nem kunszt fagylaltot, parfét készíteni, pláne ha az ember beszerez egy fagylaltgépet. A tavalyi fagylalt és szörbet recept-dömping után természetesen úgy éreztem, nekem is kijár egy jó kis gép, és szerencsémre a TESZ-VESZ oldalon éppen egy vadiúj gépet hirdettek, ráadásul potom ….- féláron. Ennek ellenére még nem üzemeltem be új szerzeményemet, mert úgy gondoltam, a fagyikészítés fortélyait ráér akkor elolvasni, amikor az anyag már készen van. Az akciót ugyanis kissé felgyorsította egy tökmagfagyival való találkozás, ami nem hagyott nyugtot, és eltürelmetlenkedtem a dolgot. A fagyiról így lemaradtam, maradt a parfé.

A recept egy osztrák kisváros étterméből származik, saját bevallásuk szerint ők találták és kísérletezték ki, és ami a legfontosabb, nem őrzik hétpecsétes titokként. Készséggel elárulták a recept összetevőit, bár a mennyiséget nem pontosítottuk, miután úgy kezdték a felsorolást, hogy 20 tojás. De végül is nem ez a lényeg, találtam egy alapreceptet, és ahhoz tettem hozzá a hallottakat.

Hozzávalók:

2 tojás
7,5 dkg cukor
2,5 dl tej
1,5 dl édes tejszín
1 cs vaníliás cukor
5 dkg tökmag „rusztikusra” darálva
1 evőkanál porcukor
1 jó csipet só (ki ne hagyjuk, mert ez adja ki a tökmag ízét!)

A tökmagot megdarálom. Serpenyőben óvatosan megpirítom, majd a porcukorral együtt tovább karamellizálom. Ne lepjen senkit meg a porcukor használata, ugyanúgy lehet vele karamellizálni, csak veszélytelen és nem okoz gondot a kiöntés.

A tojássárgát kikeverem a cukorral és a vaníliás cukorral, míg a keverék habos és laza lesz. Fokozatosan hozzáadom a tejet. Felverem a tejszínt keményre és hozzáadom a tojást is, majd végül a tökmagot. A linzerformákat kibélelem folpackkal, belesimítom a krémet. A mélyhűtőben 1 óra alatt teljesen kifagy. Fogyasztás előtt legalább fél órával ki kell venni a hűtőből, és lehet díszíteni egy kis rácsorgatott mézzel, még egy kis pirított tökmaggal, ahogy tetszik.

2007-04-17T05:05:00.000+11:00

Halnevek szerb-horvátul

Csili&Vanília pár hete halnevekről postolt, magyarul, németül, angolul és franciául már mindenki tudni fogja, melyik hal melyik. Többek között én is, mert fogalmam sem volt arról, hogy évek óta aranydurbincsot eszem. Gondolhatunk viszont a szláv nyelvekben nemigen járatos, a szerb-horvát-szlovén régióban nyaralni szándékozókra is, nekik sem árt ha tudják, hogy hívják helyi nyelven a csacsihalat. (Mindenesetre érdekes lenne ezek etimológiáját is megvizsgálni, az is megérne egy postot.) Kiegészítőmben az ottani étlapokon leggyakrabban előforduló halak szerb-horvát nevét gyűjtöttem össze, néhányuk elkészítési lehetőségeit, - a teljesség igénye nélkül - remélem lesz aki hasznát látja majd. A könnyebbség kedvéért a nevek a kiejtés szerint szerepelnek.

Kagyló = dagnye (leginkább fekete kagyló)

Polip = hobotnica, lehet salata előételként, sok lila hagymával és borecettel, vagy grillen sült = na zsaru

Tintahal = lignya, lehet grillezett = na zsaru vagy lisztbe forgatva, forró olajban sütve = przseni

Homár = jasztog

Királyrák = skampi = lehet grillezett na zsaru, vagy erősen fűszeres paprikás, paradicsomos lében, sok bazsalikommal, na buzsaru

Aranydurbincs = zubatac/orada - roston vagy grillezve

Csacsihal vagy hekk = oszlics - paprikás lisztbe forgatva, olajban sütve

Szt. Péter hal = kovacs - roston vagy grillezve

Tengeri sügér = skarpína - fokhagymás vajban sütve, vagy valamilyen szószban párolva

makréla = szkúsa, roston vagy grillezve

ördöghal = grdobina, valamilyen szószban párolva

osztriga = kamenica

A sült halakhoz általában fokhagymás petrezselymes olivaolajat és/vagy fűszeres majonézt szervíroznak, ez a hallal együtt jár, vegyes = mjesena, vagy görög = greek salata, és a fokhagymás párolt mángold = blitva valamelyikét vagy mindkettőt választhatjuk mellé.

2007-04-11T07:38:00.000+11:00

A kakukkfű

Apropóul az a cserép kakukkfű szolgál, amelyet tavaly nyár végén szereztem be, és fogadalmam ellenére magára hagytam a kertben. Egy-két cserép friss bazsalikomot már sikerült ideig-óráig életben tartanom, sőt még a friss hajtásokig, új levelekig is eljutottam, de általában mindig az enyészeté lett bármelyik fűszernövény, újat venni meg mégiscsak sokkal könnyebb. Kakukkfüvem azonban dacolva időjárással, esővel, hóval, nem adta meg magát, és minden mellőzetés mellett is nem csak hogy életben maradt, de virít, illatol.

A kerti kakukkfű (Thymus vulgaris) az egyik legősibb növény. A latin Thymus szó valószínűleg a balzsamozó növényt jelentő óegyiptomi tham vagy thm szóból ered. Erõs illata és kitûnõ fertõtlenítõ hatása miatt az egyiptomiak ugyanis balzsamozásra használták olaját. Az ókori görögöknél a vitézséget, bátorságot jelképezte, háborúba készülõ férjük ruhájára kakukkfüvet hímeztek az asszonyok. A gyógyfüvek ismerõi évszázadokon át alkalmazták megfázások, köhögések, torokfájások és egyéb légúti megbetegedések kezelésére, valamint az emésztés serkentésére. Elterjedt fertõzések elleni gyógyszer, gyakorlatilag széles körben használt antibiotikum volt. Járványok idején ezért a lehetõ legtöbbet fogyasztották belõle, de testbedörzsölésre és füstölésre is használták. A világ minden táján szerepel a hivatalos gyógyszerkönyvekben. 1719-ben Neumann Caspar fedezte fel újra. Népszerû fertõtlenítõszer volt egészen az elsõ világháborúig, ami alapvetõ "kakukkfûválságot" okozott. A világ kakukkfû olajának a zömét ugyanis Németországban állították elõ, így amikor Anglia és Franciaország hadat üzent a németeknek, a harctéri fertõtlenítõszer rendkívüli hiányával is szembe kellett néznie.

Dicsőséges múltjában fűszernövényként nemigen írtak róla, ma viszont a mediterrán konyha egyik kedvelt, a francia konyha klasszikus fűszere, de az olaszok pizzái is elképzelhetetlenek nélküle, az oregano, a rozmaring és a bazsalikom mellett.

Nehezebb levesek és fõzelékfélék, pl. bab, borsó, lencse, káposzta, karalábé, valamint zsíros ételek emésztést segítõ fûszere, mindenfajta húshoz, halhoz, kagylóhoz, valamint pástétomokhoz, mártásokhoz, szószokhoz is szívesen használják. Ennek ellenére nagyon meglepett, hogy a Fűszerenciklopédia mindössze két esetben, a „Régimódi philadelphiai fűszerpor” és a „Cajun fűszerkeverék” egyik alkotóelemeként említi. Kutakodásom során végigolvastam jó néhány receptet, a legérdekesebb számomra a kakukkfüves zsír volt, amit feltehetőleg Heurigerekben kennek a kenyérre, hogy jobban csússzon a bor.

Néhány recept a sok közül:

Hagymás-almás-kakukkfüves zsíroskenyér
Kakukkfüves májpástétom gorgonzolás piritóson
Pulykamell kakukkfüves kecskesajttal és gombával
Kakukkfüves borjúmáj szalonnás kukoricával

2007-04-08T20:21:00.000+11:00

Vodkás penne

Hozzájutottam egy szép nagy üveg, majdhogynem ipari mennyiségű szárított bazsalikomhoz, és azon törtem a fejem, mit is fogok csinálni ezzel a tengernyi mennyiséggel? Számba vettem összes bazsalikommal készülő receptemet, és eszembe is jutott jó huszonöt évvel ezelőtti favoritom, a vodkás penne. Az akkori szomszédasszony/barátnőmet Rómába szólította oltári esküje – miszerint jóban-rosszban kitart férje mellett. Ez hála az égnek nekem is nagy hasznomra vált, mert minden hazajövetelekor megajándékozott egy olasz szakácskönyvvel és szabadsága alatt kipróbált olasz ételekkel bombázott. Ezek egyike a vodkás penne volt. Természetesen rögtön magamévá tettem a receptet és mindenki nagyra értékelte újkeletű tudományomat. Akkor még nem volt ez a gasztronómiai őrület, Horváth Ilona könyvén kívül a Nemzetek konyhája volt a nemzetközi szakácskönyv, amiben jó ha volt 5o étel, mármint uszkve, hogy maradjunk az olasznál. Az olasz éttermet a rendszerváltásig a Napoletana jelentette lenn a Dunaparton, a Duna Intercontinental mögött, ahova rendes lány be sem tette a lábát, mert rögtön lecsaptak rá a Magyarországról feleséget vinni szándékozó olasz pasik. Most, ahogy így visszagondolok ez persze pont fordítva volt, de nem érdekes. De mi is az a penne? Most már mindenki tudja, de akkor csak így volt definiálható: olyan mint a makaróni, csak kis 4 cm-es darabokra vágva, aminek le van csapva a vége. Nekem a kicsire tördelt csőtésztából is nagyon ízlett, a fontos a lukakba is befolyó sugo volt. Olyan sokszor főztem, hogy meg is untuk, és jól el is felejtettem. Előszedtem tehát a régi-régi receptet, már csak a tésztát kellett hozzá beszereznem. Nagyon jó a hozzá a Barilla, de a Kaiser’s-ben kapható Arnold-féle tollhegy tészta még annál is finomabb.

Hozzávalók:

5o dkg penne vagy bármilyen más, üreges tészta
2o dkg császárszalonna a lehető legapróbbra vágva
1 fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
1 mokkáskanál szárított bazsalikom
1 kis doboz paradicsompüré + 1 pohár tejszín
és végül de nem utolsósorban 1 kupica vodka
tetejére parmezán vagy más reszelt sajt

Kevés olivaolajon megfonnyasztjuk a hagymát és a fokhagymát. Felöntjük egy kis vízzel, hogy a bazsalikomnak is legyen miben párolódnia, majd hozzáadjuk a lehető legapróbbra vágott császárszalonnát. Pillanatok alatt megsütjük, és jöhet a paradicsompüré, majd a tejszín. Amikor minden összeforrt – néhány másodperc – belelöttyintjük a vodkát. Ekkor kezdünk hozzá a penne kifőzéséhez, hogy rögtön hozzákeverhessük a forró mártást. Az olaszok nem öblítik le a tésztát, rögtön tálalunk és természetesen a parmesan sem maradhat el.

Valahol az interneten olvastam egy orosz pelmenyi-receptet, ami úgy volt leírva, hogy minden harmadik művelet után „húzol egyet a vodkából” utasítás volt. Sajna eltűnt ez az írás, ha valaki találkozik vele valahol, küldje el nekem. A vodkás pennénél nagyon fontos, hogy ne akarjuk jobbá tenni az ételt a bazsalikom vagy a vodka mennyiségének emelésével, mert inkább ront rajta. Inkább húzzuk meg az üveget, de a mártásba elég a 3-4 cent is.

2007-04-07T22:41:00.000+11:00

Kellemes húsvéti ünnepeket mindenkinek,

sok sonkát és tojást, locsolót!

Az idei húsvét rendhagyó lesz nálunk, mert nem lesz bárány, tojásfestés és locsolók sem jönnek. Mindenki máshol ünnepel. A húsvétfát azért feldíszítettem, sonka van, tojás is főtt mellette, a feeling nem maradhat el. Ha valaki mégis betoppan, van mivel megkínálni. De mióta blogírásra adtam a fejem, gondolnom kell azokra is, akik az internethez fordulnak segítségért húsvéti bárány receptje ürügyén. Márpedig köztudottan remek bárányt szoktam készíteni (minden szerénytelenség nélkül), nemcsak húsvétkor, hanem egész évben, akár havonta is. És ha valaki véletlenül éppen rámbukkan, nehogy ne találjon nálam bárány- vagy birkasült receptet.

Báránysült

Hozzávalók:
1 db (2 kg) báránylapocka vagy comb, vagy ami van a csarnokban

2-3-4-5 fej hagyma (tetszés szerint, ki mennyire szereti a sült hagymát)
1 fej fokhagyma
olivaolaj
só, bors,
rozmaring vagy babérlevél
fehérbor
paprika, paradicsom (el is maradhat)

A báránysülthöz a legfinomabb rész a lapocka, comb, gerinc. Először is bepácolom a húst. Fokhagymát török, borssal, bárányfűszerrel és olivaolajjal, ahogy azt Jemie-től láttam, szép nagy kőmozsárban. Sót soha nem teszek bele, mert a só kivonja a nedvességet a húsból. Ezzel alaposan bedörzsölöm a húst, és nylonzacskóba téve legalább egy napra hűtőbe teszem. Nem felejtem el időnként megfordítani, hogy a finom lé mindenhol átjárja.

Másnap, vagy harmadnap bekapcsolom a sütőt és legmagasabb fokozatra állítom. Amíg melegszik, 2-3-4-5 fej hagymát, egy fej fokhagymát pucolok, függetlenül a hús mennyiségtől. Amikor a sütő már kellőképpen meleg, kiemelem a pácléből a húst, minden oldalról besózom, alufóliát terítek a tepsibe és beteszem a húst, hogy jól süljön meg, szép barnára. Ez kb. 2o perc, majd megfordítom a húst, és a másik oldalán ugyanígy járok el. Ha ezzel is megvagyok, kicsit újra fűszerezek, köré rakom a sok negyedelt vöröshagymát, fokhagymagerezdeket. Finoman megszórom rozmaringgal, vagy morzsolt babérlevéllel, öntök alá egy kávéscsészényi vizet, és ugyanennyi fehérbort. Alufóliával lefedem, a tűz hőmérsékletét visszaveszem 18o-2oo fokra, kb 2 óra alatt megpuhul. Időnként ellenőrzöm, rendben mennek-e a dolgok a fólia alatt, megfordítom a húst is másik a oldalára, ha kell pótolok borral vagy a vízzel, és ha már jó puha, újra felkapcsolom a sütőt maximumra és pirosra sütöm. Isteni mellette a sült hagyma, félúton mehet mellé még hámozott krumpli is, paprika, paradicsom, ezek társasága nem árt. A görög saláta nagyon illik mellé, de ez már csak részletkérdés!

2007-04-03T23:46:00.000+11:00

Kagylóleves - nach Matrosen Art

Csili már mindent leírt a kagyló szeretéséről és nem szeretéséről. Ehhez nincs is mit hozzátenni. Inkább csak a fogyaszthatósági időintervallumról vitatkoznék. Azt mondják, hogy kagylót csak r betűs hónapokban szabad enni, nos szerintem ez egy abszolút tévhit. Akárhogy is próbálok emlékeimben kutakodni, külföldi nyaralásaink szinte majdnem mindig nyáron voltak, és májustól augusztusig éppen az r betű hiányzik a hónapnevekből, de a kagyló a tengerparti menük repertoárjából sehol. A horvát tengerparttól kezdve Mallorcáig májustól augusztus végéig rendelhető kagyló, lehet hogy a mérete talán nem mindig akkor a legnagyobb. De nem vennék mérget rá!

Utóbbi pár évben a Kotori öböl közelségében élve mindig feltankolok jó pár kiló kagylót és mindenféle tengeri halat. Kiterjedt kagylótenyészetek és halnöveldék ontják a tenger gyümölcseit. Otthon aztán berakom őket a fagyasztóba, a kagylóra pedig meghívom tengeri herkentyű rajongó barátainkat és nagy lakomát csapunk. Kagylólevest szoktam főzni „nach Matrosen Art”, vagyis matróz módra, jó csípősen, hogy a fülünk is füstöl tőle.

a Kotor-i Öböl - kagylótenyészet, halpiac és az Óváros, Kotor

Hozzávalók 4 személyre

2 kg fekete kagyló
1 nagy sárgarépa
1 öklömnyi zellernek a fele
1 póréhagyma hosszában félbevágva, szeletelve
5 dkg vaj vagy margarin
1 evőkanál szemesbors, lehetőleg teatojásban
½ l száraz fehérbor
1 cső csípős paprika
rengeteg petrezselyem
só, bors

A sárgarépát és a zellert a konyhai forgókéses darálóba teszem, és 2-3 mp-ig durvára „vágom”. Ne legyen nagyon apró, inkább ún. rusztikus. A vajat felteszem egy jó nagy fazékba, beleteszem a répa és zeller keverékét és kicsit pirítva megdinsztelem a fekete szemesbors társaságában. Felöntöm legalább 1 és fél l vízzel, majd hozzáöntöm a bort is. Pár percig főzöm, ekkor jöhet a póréhagyma, úgy jó, ha kicsit „ress” marad. Megsózom, hozzáadom a csípős paprikát, amit a fazék falához nyomkodva jól kipréselek. Menet közben többször megkóstolom, utólag már nem lehet gyógyítgatni. Ha a levesem már tökéletes ízűre sikeredett, jöhet az alaposan megmosott, lebajuszozott és lekapargatott kagyló, amit fedő alatt pár perc alatt készre főzök. Aki kagylót főz, eszik tudja, hogy csak a kinyílt kagylókat ehetjük meg, amit feszegetni kéne, azt kidobjuk. Mélytányérba szedem, meghintem sok-sok petrezselyemmel és frissen őrölt fekete borssal. Lehetőleg friss bagetet adok mellé, meg finom Rosét.

2007-03-30T07:16:00.000+11:00

Vigyázz, kész, főzz - húsvét

Sokat törtem a fejem, mit lehetne újítani a húsvéti repertoáron. Nekem a húsvét - sonka, tojás, krumplisaláta és valahogy sehogy nem akar összejönni a svédasztalos vendégvárás. Maradtam tehát a tradícionális "menünél", kicsit bővítve az eddigi valóban nem túl nagy választékot.

A füstölt főtt sonka mellé nem csak krumplisaláta, de egy húsz éve tervezgetett trikolor túrótorta, egy többszörösen kipróbált sajttekercs, valamint zöldfűszeres zsemlék is készültek, csak azt nem tudom, húsvétkor mi lesz. Nyilván ezt az összeállítást nem ismételhetem meg két hét múlva, megint törhetem a fejem. Lehet hogy megint bővülni fog a kínálat?

Krumplisaláta

Hozzávalók:

1 kg krumpli
1 nagy fej hagyma
2, 5 dl húsleves (lehet kockából)
1 dl olaj
4 evőkanál fehér borecet
só, bors

A krumplit hajában megfőzzük, meghámozzuk. A hagymát apró kockákra vágjuk és salátástálba sorjázzuk. Összekeverjük a folyékony adalékokat és azt is hozzáöntjük a hagymás krumplihoz. Jól behűtjük.

Tricolor túrótorta

Hozzávalók:
1 cs (12,5 dkg) bryndza
15 dkg tehéntúró
1o dkg vaj
1 fej apróra vágott hagyma
1 piros színű paprika
1-1 csokor kapor, snidling, vagy más tetszőleges zöldfűszer
só, pirospaprika

A túrókat és a vajat összekeverjük, hozzáadjuk a hagymát, sót és 3 felé osztjuk a krémet. Az elsőbe pirospaprikát teszünk és friss paprikakockákat, a másodikba a zöldfűszereket, a harmadik natúr marad. A három különböző színű túrót egymás után beleügyeskedjük egy konzervkarikába. Néhány órai hűtés után le tudjuk húzni a karikát, a kis tortát tetszőlegesen fel- és körbedíszítjük.

Zöldfűszeres zsemlék

35 dkg finomliszt

15 dkg graham liszt

5 dkg élesztő

1 dl tej + 1 mokkáskanál kr. cukor

1 dl joghurt

1 evőkanál méz

1 tojás + 1 a kenéshez

2 teáskanál só

8 dkg vaj

bors, tetszőleges zöldfűszerek

A liszteket összeszitáljuk, a vajjal eldolgozzuk, majd hozzáadjuk a joghurtot, mézet, sót és a cukros tejben felfuttatott élesztőt, tojást. Összegyúrjuk, 4o percig kelesztjük, majd hozzáadjuk a fűszereket, újra átgyúrjuk, és zsemléket formálunk belőle. Megkenjük a felvert tojással, és további 3o percig pihentetjük még, majd 2oo fokon 3o percig sütjük.

Sajttekercs

25 dgk trappista

2o dkg körözött

6-8 vékony szelet uborka

A sajtot langyos vízbe tesszük és gyengén felmelegítjük. Amikor már egészen puha, kivesszük a vízből és mint a tésztát, nyújtófával kinyújtjuk. Megkenjük a körözöttel, elosztjuk rajta az uborkaszeleteket és feltekerjük, mint a rétest. 2-3 órai hűtés után vékonyan szeletelhető.

2007-03-19T02:01:00.000+11:00

Forró csoki

Jó dolog egy forró csoki. Legyen jó sűrű, álljon meg benne a kanál, és ha ezek az elvárások nem teljesülnek, az nem forró csoki, hanem kakaó. Sajna ezt azonban előre nem lehet tudni, hacsak éppen nem az orrunk előtt csapolják. Ilyen forró csokoládé készítő edényt idáig csak Tiranában láttam, (hol lásson ilyet az ember) és mi tagadás, elég gyakran ellenőriztük a minőséget éppen ráérő valamelyik kolléganőmmel, mert férfiember ilyet ugye nem iszik. Pristinában viszont nem találtam se cukrászdát, se éttermet, ahol egyáltalán készítenének. Az közismert tény, hogy a Balkánon a legjobb cukrászok az albánok, lehet hogy itt még nem honosították meg ezt az édességet? De félre a politikával!

Pristina legjobb cukrászdájának a bejárata

Keresgélni kezdtem recepteket, ki is próbáltam jó párat, csilivel, konyakkal, rummal, különféle ízesítéseket, csokifix-szel vagy anélkül, előfordult olyan is, hogy csak mogyorós csoki volt otthon (ezt menet közben szépen leszűrtem!). Bár még nem nyitnék forró csokit áruló vendéglátó egységet, de egész jó úton haladok.

Hozzávalók:

4 dl tej
10 dkg fekete csoki
2 cs vaníliás cukor
1 rúd fahéj
5-8-1o szem szegfűszeg
1 cs Ciobar (csokifix, a Culinarisban biztos lehet kapni)
tejszínhab

A tejet feltesszük melegedni, beletördeljük a csokit, hozzáadjuk a vaníliás cukrot, a fahéjat és a szegfűszeget. Ha valaki bírja az édeset és a csípőset együtt, tehet bele egy kis csilipaprikát is. Felfőzzük, majd két perc gyenge forralás után levesszük a tűzről és 1o percig hagyjuk állni. Ezután visszatesszük a tűzre, és újra felforraljuk, kiszűrjük belőle a fűszereket és csészékbe szedjük. Tejszínhabot nyomunk a tetejére, lehet még cifrázni kis reszelt csokival, vagy kakaóporral.

2007-03-18T18:01:00.000+11:00

Tejszínes vadgomba-krémleves

Csodás dolgot fedeztem fel a minap a SPAR mélyhűtőpult-

jában, erdei gombakeveréket. Nem csalás nem ámítás, van ebben vargánya, rókagomba, galambgomba – ezeket legalábbis felismertem – és még legalább két másikféle is, amikről fogalmam sincs. Az ára kicsit húzósnak tűnhet elsőre, de ha belegondolunk, hogy 99o Ft-ért legfeljebb 2 kg mezei, vagyis sampinyon gombát vehetnénk, az ízek közötti különbséget pedig nemhogy zongorázni nem lehet… pénzben kifejezni meg végképp nem. Arról már nem is beszélve, hogy ilyen mennyiségű vadgombát legalább négyszer, négyféleképpen készíthetünk el, és négyszer remekművet alkothatunk. Megcsinálhatjuk például ezt a finom tejszínes gombalevest, bármilyen tésztára tehetjük mártásként, töltelék anyagként húsokba rakhatjuk, vagyis minden eddigi gombaételt újravarázsolhatunk. A vadgombáknak sokkal intenzívebb az ízük, így a mennyiséggel sokkal takarékosabban kell bánni. Levesem mindössze 15 dkg gombából készült, és tapasztalataim szerint ezt az ízhatást 1 kg másik gombából sem tudnám elérni.

Hozzávalók:
15 dkg erdei gomba 1 fej hagyma
1 kanál vaj
2 dl tejszín
só, bors
pirított kifliszeletkék
snidling vagy petrezselyem

Az apróra vágott hagymát vajon megdinszteljük, hozzáadjuk a szeletekre vágott gombát, együtt pirítjuk még, majd felöntjük kb 1 és ½ l vízzel. Sózzuk, borsozzuk. 1o-12 percig főzzük. Szűrőkanállal kiszedjük a gombaszeleteket, és kevés vízzel vagy a tejszínnel botmixer segítségével simára turmixoljuk. Visszatesszük az edénybe, hozzáadjuk a tejszínt, összeforraljuk. A tányérban újraborsozzuk, megszórjuk snidlinggel vagy petrezselyemmel és néhány pirított kifliszeletkével díszítjük.

2007-03-15T23:38:00.000+11:00

Szabolcsi töltött káposzta

Mindenki másképp csinálja, de mindenki úgy szereti, ahogy az édesanyjától, nagymamájától, netán az anyósától tanulta. Jómagam nem tartozom a bigott töltöttkáposzta-imádók közé, de ha az anyukámhoz megyek, mégis gyakran ezt rendelem, mert én nem tudok olyan finomat főzni. Százszor csináltuk már együtt, mutatott meg minden fogást, mégsem lett soha olyan, mint az övé. Lehet hogy a kezében van valami, vagy a kisugárzása, netán a szíve az a hozzávaló, amit én nem tudok beletenni. A mostani receptben szereplőt is végigasszisztáltam, minden mozzanatát az agyamba véstem, de majdnem biztos vagyok benne, hogy nekem az övé marad a legeslegleg.

Hozzávalók kb. 50 töltelékhez

30 dkg marhahús
70 dkg sertéshús, ez az arány tetszőlegesen változtatható, éppen mi van otthon
2 bögre rizs (1 bögre 2 dl)
2 nagy fej hagyma
25 dkg szalonna
2 evőkanál 15%-os ecet (a húshoz! nem tévedés!)
2+ 1 doboz paradicsompüré
½ kg füstölt oldalas, köröm vagy csülök - ahogy tetszik
2 fej édes káposzta
1 kg savanyú káposzta (a mamám maga savanyítja)
só, bors, 1 evőkanál pirospaprika
1 kanál liszt a rántáshoz

Először kivágjuk a káposzták torzsáját, a fejeket feltesszük főni, a megfőtt leveleket folyamatosam szedjük ki a vízből. Ha készen vagyunk a főzéssel, a levet ne öntsük ki!

A húst ledaráljuk. (Soha ne vegyünk darált húst, mert az nincs megmosva, és ki tudja hányan fogdosták össze!) A hagymát apró kockákra vágjuk és megdinszteljük napraforgó olajban. Hozzáadjuk a húshoz. A szalonnát is felkockázzzuk, kisütjük, sorsa ugyanaz, mint a hagymáé. Jöhet a megmosott rizs, só, bors, pirospaprika, 2 kis doboz paradicsompüré, az ecet. Jól összekeverjük, többször kóstoljuk.

A megfőtt káposztalevelekről levágjuk a kemény ereket, a nagy leveleket elfelezzük. Egészen kicsi töltelékeket csináljunk, egy töltelék két falat.

A fazék aljára terítjük a savanyú káposzta felét, arra a füstölt oldalas darabokat, és rétegezve a káposztatöltelékeket és a maradék savanyút. Felöntjük a káposzta főzőlevével, és kb. 1 ½ óráig mérsékelt lángon főzzük. Ügyesen leöntjük róla a levet.

Nagyon vékony rántást készítünk, kicsit sötétebbet a zsemleszínnél. Felöntjük a főzőlével és belekeverjük a harmadik doboz paradicsompürét és jól kiforraljuk. Csak ezután öntjük vissza a káposztára, pár pillanatig összerotyogtatjuk. Ha meg tudjuk állni, hogy ne essünk neki azonnal, tegyük meleg helyre és hagyjuk 1 napig a dunsztban, hadd érjen jól össze. Másnap tejföllel gazdagon locsoljuk meg és élvezkedjünk!

2007-03-13T19:31:00.000+11:00

Vasárnapi bolhapiac

Szenvedélyes bolhapiacjáró barátnőm van. Az ő érdeklődési területe a csipke, tonnaszám hordja haza, majd ajándékozza tovább a szebbnél szebb csipkéket, legyen az asztalnemű, függönynek-való vagy csipkehímzésű hálóing. Nem egy csodálatos darabot kunyeráltam már el tőle, hogy otthonomban viríthassak vele. Jó szeme van hozzá. Vasárnap délelőtt igazán bolhapiaci idő volt, nem is kéretettem magam sokáig, elindultunk a Pecsához, megfogadva hogy semmit nem veszünk csak körülnézünk. Persze azért titokban volt nálunk egy kis dugipénz, hátha mégis valami olyasmire bukkannánk, amit nem lehet kihagyni, de ez mindkettőnk számára csak az első alku után derült ki. Az egy „gombostűt sem lehet leejteni” effektus közepette vágtuk magunkat többször át a tömegen, hogy hozzáférjünk a standokhoz, Ákoshoz, Évához, Katihoz, akiket a barátnőm névről ismer, és akik úgymond baráti „csak neked” árat mondanak, a kiszemelt árura.

a kínálat

Engem természeseten csakis a konyhai antikok érdekeltek, szép tányérokat, sótartót, teaszűrőt, üvegeket kerestem. A háromdecis szódásüvegről 2o ezer forintért letettem, és 12 ezret sem adtam érte a konkurrenciánál, pedig biztos jól mutatott volna valamelyik receptem hátterében. Amikor viszont megláttam azt a számomra is elérhető csodálatos darabot, amit a jóisten is nekem teremtett, még a bolhapiac-turizmus keretében hazánkba látogató holland házaspárral is licitre keltünk, és győztünk!!!!

.... és a zsákmány

2007-03-10T02:11:00.000+11:00

Rovancs, szanálás - a hűtőszekrényben

Néha rendet kell rakni a hűtőben, ha már nagyon felhalmozódtak a téliszalámis és gyulai kolbászos zacskók. Aki külföldön él az mindig nagyon el van eresztve ezekkel a hazaiakkal, mert minden kiérkező vendég gondoskodik róla, nehogy elfelejtsük az otthoni ízeket. Mellette persze trappista sajt is akad bőven, a fehérrépának már nincs hely a mélyhűtőben, és van itt egy kis rejtett zugban egy már éppen az utolsó lejárati napon lévő „koktélrák-olajban” csomag is. Hurrá! Ezt akkor gyorsan meg kell csinálnom, mert éjfélkor már üt az óra…. Bár éppen nem készültem többfogásos vacsorára, de éppenséggel egypohárételnek is nagyszerű friss baget mellé.

Ráksaláta

ananásszal és kukoricával

Hozzávalók:

1 cs koktélrák
3-4 karika konzervananász
2 kanál konzerv kukorica
majonéz+ joghurt (só, citrom, porcukor + 1 kanál ananászlé)

Elkészítjük a tartármártást, kicsit pikánsabbra, mert az ananász és a kukorica is elég édes, összekeverjük a centis darabokra vágott ananásszal és a kukoricával, végül hozzáadjuk a lecsöpögtetett rákokat. Poharakba szedjük, a pohár szélére díszítésként félbevágott ananászkarikát és rákot tűzünk. Ha nagyon szépet akarunk pl. a vendégeknek előételként, a pohár peremét előtte belemárthatjuk nagyon apróra vágott petrezselyemzöldbe. Sajna az én hűtőmben éppen nem volt. Tetejére pár szem kukoricát ügyeskedünk.

2007-03-06T20:18:00.000+11:00

Vendégségben - otthon

Kéthavonta muszáj hazamenni hogy láthassam a gyerekeimet. Ilyenkor megrendelésre főzök, rántott csirke az egyiknek, paprikás csirke a másiknak. Lecsó mindkettőnek, friss libatepertő, máglyarakás és még sorolhatnám. Aztán fogom a kis kosaram, bepakolok, teszek még a kosárba ezt-azt – ahogy az én anyukám is csinálta harminc évvel ezelőtt, és megyek hozzájuk vendégségbe. És a kaját is én viszem Legutóbbi otthonlétemkor nem volt már kedvem a máglyarakáshoz, mert semmi hozzávaló nem volt a kamrában. Viszont volt a tarsolyomban egy már többszörösen kipróbált almatorta recept, amit szerettem volna megkóstoltatni.

Almatorta

Hozzávalók:

a tésztához:

7dkg porcukor

14dkg vaj

20dkg liszt

1 tojás

1 cs vaníliás cukor

1 egy csipet sütőpor

a töltelékhez:
3 db nagy lehetőleg savanykás alma

10dkg cukor

3 tojás

2 dl tejszín

1 narancs reszelt héja

1 cs vaníliás cukor

A tésztagyúrással kezdjük, hogy amíg almát hámozunk, negyedelünk, bevagdosunk, a tészta kicsit pihenhessen. Az elnegyedelt almadarabokat a hosszabbik oldalukon bevagdossuk, ez szép mintázatot ad majd. Begyújtjuk a sütöt, 180 fokra melegítjük. Most jön a töltelék. A tojásokat összekeverjük a cukrokkal, a tejszínnel és utoljára reszeljük bele a narancshéjat. A kinyújtott tésztát belefektetjük a tortaformába, úgy hogy pereme is maradjon és elrendezzük benne az almákat. Ráöntjük a tetejére a keveréket és betesszük a sütőbe. A sütés ideje mindenkinél más lesz, nekem majdnem háromnegyed óra volt. Jó ha kéznél van alufólia, mert 20 perc múlva a teteje már kezdett khm…. nagyon sülni, az alja meg még teljesen nyers volt.

NAGY SIKER VOLT!!!

2007-03-05T00:04:00.000+11:00

Kördések

Kicsi Vú oldalán találtam egy nagyszerű Kördéssort! Köszönet érte! Ennél jobb alkalmat nem is találhattam volna sem a bemutatkozásra, sem az ismerkedésre.

A kérdések:
1. Hány szakácskönyved van?
2. Melyik a 3 legkedvesebb?
3. Melyikek várnak beszerzésre?
4. Milyen konyhai kütyük után vágyakozol?
5. Kedvenc fűszereid?
6. Mit rendelsz leggyakrabban étteremben?

1. A férjem szerint tízszer több mint kellene. Pontos számot nem tudnék mondani, de 3 polcnyi, 1oo tuti megvan. Amikor már biztos voltam benne, hogy blogot fogok írni, lefényképeztem. Igaz van ott egy-két kertészeti szakkönyv is, de nagyon jól megférnek egymás mellett. Jelenlegi lakhelyemen is van még kb. 15-2o, de ebbe beleszámoltam a Toszkánás könyveket is (Frances Mayes), és a Norbi-titkokat is. Gyakran elgondolkodtam már, normális dolog-e szakácskönyvet csak úgy szórakozásból olvasni, de úgy tűnik nem vagyok egyedül. Szenvedély az szenvedély!!

2. Nagyon szeretem a Tatin utcai könyveket, igaz azok nem kimondottan szakácskönyvek, de remek receptek vannak benne és nagyon szórakoztatóak. Most éppen a Francia konyhá-t és a Francia Piac-ot kedvelem Joanne Harristól, de Jamie is a favoritok közé tartozik, minden könyve megvan, Stahl Judit legutóbb megjelent könyvét is gyakran forgatom. Jaj! Nigella! Ki ne maradjon!

3. A Csili blogján ismertetett orosz szakács-könyvet

4. Mindig vágyom valamilyen konyhai kütyüre, pl. a mérőcup készletre, de engem valahogy mindig elkerül. Legutóbbi szerzeményem egy gyönyörű kis üveg szószos kiöntő, olyan szép formájú, hogy majdnem kettőt vettem belőle. (A férjem úgy gondolta, bőven elég egy is!)

5. Zeller minden formában, fokhagyma rengeteg és petrezselyemnek mindig hegyekben kell állni.

6. Van néhány fix beépített helyünk! Az egyikben mindig birkát eszem, a másikban házi sült kolbászt, a harmadikban pedig tintahalat.

Az új szerzemény

2007-03-04T23:51:00.000+11:00

És még egy titkos töltelék - a Porketta

Titkos töltelékesnek a lehető legjobban megfelelő "versenymű", mert pontos receptje nincs, vagyis ahány régió, annyi különböző töltelék.

Olaszországi gasztronómiai élményeimet még sohasem koronázta meg Porketta. Vagy éppen nem olyan helyen jártunk, vagy éppen olyan helyen jártunk csak az étterembe nem fértünk be.... nem hagyott nyugodni. Minden olasz konyhával foglalkozó könyv, vagy film a porkettát az olasz konyha egyik legalapvetőbb ételének tartja. Mit is jelent ez a porketta? Malachúst - egyben a bőrével, vastagon fűszerezve friss fűszernövényekkel, felcsavarva és spárgával gondosan összekötve – kemencében hosszú órákon át sütve. Ezeket az előírásokat a saját konyhámban biztos nem tudnám követni, ráadásul a malachús inkább a szilveszteri szezonban természetes, a mennyiségi kérdésről már nem is beszélve. Mindezek persze nem vették el egyáltalán a kedvemet, hogy a magam módján készítsek porkettát. Pontos receptért természetesen az internethez fordultam, és nem találtam két egyforma fűszerezést. Ahány ház, annyi szokás, mondanám én is, és mivel adott a helyzet, hárman leszünk este vacsorára, három különböző fűszerezést próbálok ki. Az alap fűszerkeverék friss petrezselyem, kapor, bazsalikom és rozmaring, (a friss rozmaringgal csínján kell bánni, mert nagyon el tudja rontani az ételt), ezentúl az egyikben tört köménymag, a másikban zsálya, a harmadikban oregano. A malacbőrt bacon helyettesíti, a malachúst tarja, a spárgát a különbőző számú fogpiszkálók, a megkülönböztetést is mindjárt magába foglalva. Tehát…

3 szép nagy szelet , jól kiklopfolt sertéstarja

9 szelet bacon

friss petrezselyem, kapor, bazsalikom, rozmaring

tört kömény, szárított zsálya és oregano só, bors, fokhagyma

Először a bacon szeleteket terítjük ki, arra kerül a hús, és a belső felét sózzuk, borsozzuk, megszórjuk az apróra vágott fokhagymával. Az összevágott friss zöldeket háromfelé osztva ráterítjük a húsra. Ezután jön az első húsra a tört köménymag, a másodikra a szárított zsálya, a harmadikra a szárított oregano. Ezután szépen feltekerjük a húsokat mint a rétest, és fóliába csavarva betesszük a sütőbe. Ne felejtsük el megjelölni a csomagokat, hogy utána pontosan tudjuk, melyik ízlett a legjobban. A fóliát azért tartottam szükségesnek, hogy az ízek külön-külön megmaradjanak, ne mosódjanak össze. Kb. 1 óráig sütjük, majd a fóliát levéve rápirítunk kicsit, hogy szép piros legyen. Ennyi az egész. A receptek vagy beszámolók még azt is írják, hogy gyakran eszik a porketta-szeleteket ciabattában, de úgy gondolom megteszi a finom friss kenyér, vagy bármilyen sültekhez illő köret, saláta.

Lénárd Sándor Római konyha című könyvének első írását érdemes elolvasni, biztos mindenki rögtön fog összefüggést találni az írás és a receptem között.

A parasztasszony a kastélyban. A szegény paraszt feleségét mindig felhívatták a kastélyba, ha nagy vendégség ígérkezett. Segített akkor ott a szakácsnak, aki maga is igen nagy úr volt. A parasztasszony fát aprított, krumplit hámozott, baromfit tisztított, tortakrémet kevert - aztán odahaza mindenről egy ízig beszámolt hites urának. - Micsoda dínomdánom volt megint! Micsoda lakoma! Befejezésül eperkrémes torta! Bizony, a gróf urak mind a tíz ujjukat megnyalták utána! A paraszt hallgatja csak, hallgatja megannyiszor ezt a történetet; egy szép napon aztán vége szakad a türelmének, az asztalra csap, és így kiált: - No hát egyszer már én is kérek eperkrémes tortát! - De édes uram - így a parasztasszony -, nincs hozzá eprünk! - Van aszalt körténk épp elég! Csináld körtével! - Jó, de vajunk sincs a krémhez! - Akkor csináld zsírral! - Honnét vegyem a szép fehér lisztet? Csak az a fél zsák rozslisztünk maradt!... - Megteszi. Csináld hát rozsliszttel! - No és a tojás? Tizenkét tojás! - A mindenségit neki, hát veletek asszonynéppel sehogy se boldogul az ember? Mondtam, asszony, nekem torta kell, eriggy a konyhába, de egy-kettő! A parasztasszony nekiáll, szitál, kever, süt, vár... aztán egy szó nélkül visszatér a tortával. Az urának sincs kedve szónoklatokhoz. Csak levág egy szeletet, beleharap, majszolgatja, majd leszögezi: - Látod! - És lassan hozzáteszi még: - Csak azt nem tudom, mit kell ettől a gróf uraknak az ujjukat nyalogatni!

2007-03-04T23:27:00.000+11:00

Amit tudni érdemes a lazacpisztrángról

Albániai éveink alatt, oda- és hazautazásaink alkalmával – már ha gépkocsival tettük meg az utat – mindig útba ejtettük az Ohridi-tavat. Ebben a tóban tenyészik ugyanis a lazacpisztráng, amiből jelentős mennyiséget vittünk ajándékba rokonoknak és barátoknak, vagy megrendelésre a kollégáknak. Ez a hal a lazacfélék csoportjába tartozik, vörös húsa azonban sokkal finomabb, lágyabb mint az általunk ismert lazacé. Érdekessége, hogy életkorától és szaporítószerveinek fejlettségétől függően változtatja a színét, jelentősen megzavarva ezzel mindenkit. Egy biztos! A receptben szereplő példány az Ohridi tóból származik, és teljesen mindegy, hogy kölyök- vagy élemedett korú, az íze a lényeg!

2007-03-04T22:06:00.000+11:00

Mángold? - Spárga helyett?

Azt azért nem mondhatjuk, hogy Magyarországon nagyon elterjedt a mángold - bár a barátnőm a Hunyadi-piacon szokott látni -, leginkább az egészséges életmóddal foglalkozó orgánumokban szoktunk vele találkozni. A Balkánon, Görögországban és Olaszországban viszont elképzelhetetlen a halétel mángold nélkül. Nemcsak párolva magában, hanem főtt krumpli mellé, főtt krumplival keverve, vagy a teljesen összetört krumplihoz adva kínálják. Én ugyan még nem próbáltam, de a szárát is meg szokták párolni (Két duci hölgy), de hogy spárga helyett mángolddal újítsunk – ezt a jó tanácsot azt hiszem kihagyom.

2007-03-04T21:17:00.000+11:00

Vigyázz, kész, főzz! II. forduló

Mángolddal töltött lazacpisztráng

- mángolddal

A titkos töltelékek kitalálásában éppen kapóra jött egy kis kirándulás az Ohridi tóhoz, ahol a helyi piacon mángoldhegyek is kínálták magukat - többek között.

2 szép nagy lazacpisztráng
1 kg mángold
só, bors, fokhagyma

Először a mángoldot készítjük el. Leszárazzuk, megmossuk, 8-1o levelet félreteszünk. A többit vajon vagy oliván - jó sok fokhagymával - megpároljuk. A hal bőrét lenyúzzuk, gerincét kiemeljük így formás filéket kapva. Jól befűszerezzük, ami jelen esetben csak só, bors, fokhagyma. A halszeletekre fektetjük a félretett mángoldleveleket, majd feltekerjük és fogpiszkálóval megtűzzük. Forró vajban forgatva pirosra sütjük. A párolt mángolddal tálaljuk, én szeretem hozzá a főtt krumplit is.